Mondom, hogy lehet vele beszélgetni!

- Kristóf, te most hülyítesz engem?
- Ühüm.

mérföldkő

Immár teljesen hivatalos, mert több tanú előtt mutatta: egyedül áll és jár. Ha akar, persze, mert legtöbbször azért még négykézlábaz.

Már beszélgetni is lehet vele

Ilyeneket például:

- Kristóf, nem vagy véletlenül álmos?
- Ááá.

etetőszékben mindig boldog

közös játék

halad

Kristóf próbálgatja az egyedül állást és az első lépés megtételét. Ennek következtében a homloka csupa kék folt, az álla pedig ma délután felhasadt. Na, nem mintha ez zavarta volna - már azon túl, hogy nehezményezte, hogy félbe kell szakítania a gyakorlást, amikor kicseréltem az összevérezett pulcsiját.

Didgeridoo

A művész és az ő hangszere


A művész játék közben. Egyébként valóban adott ki hangokat.

holnapután kilenc hónapos

És már igazi nagylegény. Éppen egyik rágófogát növeszti - jelentősen lecsökkentve ezzel alvással eltölthető időmet. Éjszaka éjfél és négy között negyed-fél óránként ébred. Érdekes módon előtte kilenctől éjfélig csak egyszer szokott felébredni, és ha kis mázlim van, akkor négy és hat között végig alszik.
Unokatesóival is alakul a kapcsolata: Hanna Zorkát édesen simogatja a maga esetlen mozdulataival, úgyhogy figyelni kell rendesen, nehogy túl sokáig próbálkozzon a "na és mi történik akkor, ha a fején lévő két kis kört jó erősen megnyomom" kérdés megválaszolásával. Danit egyértelműen példaképként fogadja el. Nézi, láthatóan tanulni akar tőle, és megdöbbent arckifejezéssel, később pedig aggódva nézi, ha mondjuk Dani sikít, sír, kiabál.
Sajnálattal állapítottam meg, hogy jelenlétem nincs jó hatással a fiamra. Remekül eljátszik, ha nem vagyok otthon vagy a szobában, mindenki szívébe belopja magát. Ha viszont lát, azonnal eljátssza a hattyú halálát - kiprovokálva ezzel, hogy vegyem fel.
Megjegyzem, ma már odáig fajult a helyzet, hogy kipróbáltam Zsukka hordozókendőjét. (A mienk egyrészt otthon volt, másrészt már nem igazán szeretem benne hordozni, mert ennél a súlynál nagyon vágja a vállam.) És hát hihetetlen, össze se lehet hasonlítani a mienkkel, olyan puha, és annyira kényelmes. Szinte sajnálom, hogy nem most kezdem az anyaságot, akkor biztos ilyet vennék.
Apropó, súly: a múltkor az oltáskor megmérték a fiatalembert, 8,5 kiló, az nem kevés.
Napjait egyébként már valódi játékkal tölti: kiválaszt egy játékszert, odamegy érte - na jó, egyelőre még csak mászik -, aztán egy darabig lefoglalja magát. Persze továbbra is szívesen veszi, ha hordozzák, mi meg igyekszünk...
Sokat eszik, bár fogzáskor egy kicsit visszaesik a lelkesedése. A kiflicsücsök rágcsálásában persze ilyenkor jár a leginkább élen. Minap már egy kis sajtot is kapott, és határozottan ízlett neki.
Doreszt nagyon szereti, kölcsönösen szórakoztatják egymást fürdéskor. Eddig csak Doresz állt a kád szélénél, amíg Kristóf fürdött, most már Kristóf is, amikor Doresz - és röhögnek és röhögnek. Időnként lökögetik egymásnak a keresztelőre kapott puha gumiautókat is.
Határozottan látszik már a pályaorientációja is: víz-gáz és fűtésszerelő lesz, ha ez így megy tovább.
Valamelyik nap fotózok is majd.

mint a nagyok

Kristóf egy ideje már úgy fürdik, mint a nagyok. Beleül a kádba, és kész. Nem kell fekvőbetét, meg állandóan fogni, meg ilyenek - és úgy látom, nagyon élvezi az új perspektívát.

Amellett meg még ilyen vicces szituk is vannak, hogy Doresszal fekszünk az ágyán és olvasunk valami mesét, vagy csak egyszerűen beszélgetünk, Kristóf meg játszadozik mellettünk a szőnyegen, egyszercsak feláll és benéz az ágy leesésgátlója fölött. Tisztára, mint a nagyok, függőlegesben. És lehet benne valami, hogy az emberréválás a felegyenesedéstől számítható, mert tényleg, amikor még négykézlábazott, meg feküdt, leginkább babának tartottam, most meg már igazi ember-érzést kelt.

Mellesleg pedig hat foga van.

keresztelő képpel és hanggal

Először szépen leült mindenki a helyére. Még azok is, akik nem voltak hajlandóak szép ruhába öltözni, majd többször kifejtették, hogy nem akarnak énekelni. Kristóf végigpróbált több helyet, végül Dani kezében találta a legkényelmesebbnek a helyzetet. Ott aztán végigmérte az ünneplő társaságot.


Kristóf rettentően élvezte a keresztelést. Amíg a vizes rész tartott, tapicskolt a keresztelőmedence üveglapjára a lecsordogáló folyadékban,


majd az áldáskor lapozgatott egy kikészített könyvet.


Aztán következett az áldás, amin nagyon meghatódtunk, főleg mert a szöveg egy régi barátnőmtől származott.


Itt pedig már az egyik keresztanya kezében látható a kis ünnepelt.



Semmi sértődés, másról azért nem teszünk fel képet, mert viszonylag kevés sikeres felvétel készült. Bízunk benne, hogy a többi keresztszülővel még sok jó képre lesz lehetőség a közeljövőben.
Itt kell megsúgnom, hogy Tam szerzett egy dalt Kristófnak, de mert ő egy ilyen szégyellős fajta, meg nagyon szerény is, csak akkor adta oda a cédét, amikor a vendégek többsége már elment, így ezt nem hallhatta, csak egy egész szűk kör. De sebaj, a szám slágergyanús, így reméljük, a következő Megacsend koncerten már hallhatjuk mindenféle hangszerrel kísérve.

Nagyon örültünk az egész ünnepnek, szépen meg is hatódtam, meg minden. Köszönjük Mariannak a szertartásos meg prédikációs részt, Taméknak a tortát meg a dalt, Diának meg a két nagymamának a sütiket, Szilvinek a fotókat, a keresztszülőknek, hogy készek voltak szorosabbra fonni baráti kötelékeinket - vagy hogy is mondják az ilyet rendesen -, és természetesen mindenkinek, hogy ott volt és a kedves ajándékokat.

Mondtam is Daninak este, hogy egy ilyen keresztelő után kedvem támadt szülni még két gyereket. Aztán meggondoltam magam, de ez nem a keresztelőn múlt.

ps.: Egyébként nem volt véletlen a sok hiszti, Doresz ma reggelre lázasan ébredt. Tudtam én, hogy nem rosszaságból ilyen.

8 hónapos múlt a héten

Nem feledkeztem el róla, de valahogy nem volt ihletem, és akkor épp újdonságokról sem nagyon tudtam volna beszámolni. Most viszont bőven!
Kristóf a héten valahogy feltűnés nélkül felcserélte a kúszást a négykézlábazásra, és a bizonytalan támaszkodó ülést viszonylag biztonságosra. Igaz, csak az etetőszékben használja ezt a tudását, van most fontosabb dolga egész nap: álldogál, és bútorokba kapaszkodva lépeget. Tényleg, akárhol van, azonnal feltornázza magát állásba.

Amúgy meg készül a keresztelőjére, a héten szinte kizárólag kenyéren és vízen élt. A kenyér izgi, mert jön a foga, és jól esik valamit rágcsálni, a víz meg azért izgi, mert meg lehet fogni két kézzel az ivópoharat. Az aggódó és rosszalló rokoni szíveket megnyugtatom, hogy azért főzeléket és anyatejet is fogyasztott természetesen.

Dúl egyébként a testvérháború, összevesznek és kibékülnek, verekszenek - mindketten teljesen egyenrangú félként vesznek részt a küzdelmekben, a múltkoriban épp Kristófot kellett lefejtenem Doreszről, mert épp harapdálni támadt kedve a nővérét.

utolsó szó

Tehát közhírré tétetik a legeslegutolsó keresztelős időpont: október 18. szombat, délután 4 óra. (Azaz egy órával korábban, mint eredetileg terveztük) A helyszín változatlan: Kékgolyó utca 17., Budahegyvidéki Evangélikus Templom. Sok szeretettel várunk minden kedves...

Megint keresztelői hír

Elnézést kérünk minden meghívottól, de történt egy malőr, apró félreértés, vagy nevezzük bárhogy, aminek következtében a keresztelő vagy máshol a tervezett időben vagy egy órával korábban a tervezett helyen lesz. Hogy melyik, az az egyik keresztanya munkahelyi főnökétől függ. Szóval figyeljétek a blogot, amint tudunk biztosat, szólunk.
Csak megnyugtatásotokra mondom, hogy gyereket keresztelni bárhol és bármikor lehet, még csak lelkész sem kell hozzá feltétlenül, (bár a vendégseregben számolatlanul lesznek) így minden egyéb külsőség csupán bónusz, hab a tortán, ilyenek. Rémálmaimban még az is előjön, hogy majd a hidegtálakat is elfeljteik hozni, na az lesz az a pont, amikor megrázom magam, és azt mondom, rendeljünk pizzát és éljen Kristóf!

Mozgásban

Eljöttök?

Sziasztok, kedves nagyszülők, unokatesók, nagybácsik és nagynénik, valamint leendő keresztszülők, meg akiknek még szóltak az őseim - lesz nekem keresztelős ünnepem október 18-án délután 5-től a Budahegyvidéki Evangélikus Templomban, aztán meg kis falatozás meg játszás, beszélgetés minálunk, otthon. Eljöttök? Ugye, nem lehet nemet mondani egy ilyen elbűvölő tekintetnek?

hasalós

Tesók

Látom már következő napjaink és éjszakáink megkeserítőjét. Úgy hívják, hogy jobb felső egyes.

Éljen, álljon

Akkor most följegyzem, hogy tegnap arra lettünk figyelmesek, azaz hogy Doresz arra lett figyelmes, hogy Kristóf a járóka - nálunk egyszerűen csak járkálónak becéződik - rácsába kapaszkodva szabályszerűen felállt. És úgy is maradt. Ülni mondjuk még mindig nem tud normálisan, de bízom benne, az is eljön egyszer.

Doresz etet

Ez az új fejlemény, rájöttünk, így két gyereket is lehet vagy negyed órára ártalmatlanítani. Csak arra kell figyelni, hogy Doresz azon a címen, hogy megkóstolom, nem forró-e, meg ne egye az egészet Kristóf elől.

Ételmaradék van a száján, úgyhogy boldog

búcsú a pogányság posványától, avagy keresztelői beharang

Szinte hihetetlen, de végre sikerült dűlőre jutni a Kristóf keresztelőjével kapcsolatban. A dátum tehát október 18. szombat. Akibújtakinem, részletek később...

7 hónapos

Egyébként pedig jubilált Kristóf. Már amennyiben jubilálásnak, azaz örömködésnek lehet nevezni azt a mennyiségű keserves sírást, ami a mai napba belefért. Kristóf nyilvánvalóan több alvást igényel, mint amennyit végülis véghezvisz. Nem én mondom ezt, sőt, nem is arról van szó, hogy rávetítem a saját alvásigényemet, hanem a vak is látja, hogy szenved szegény, szeretne aludni, de annyi minden érdekes dolog van a világban, amit nem lehet abbahagyni nézni és tapintani és szájba venni. Szóval sír és szenved, és ha ilyenkor kézbe vesszük, csak rosszabbat teszünk, mint ha sírni hagynánk. Nehéz ezt elfogadni nekem, megrögzött gyerekfelvevőnek.

Mozgását tekintve csak hüledezhetünk, állandóan kúszik-mászik a maga sajátos stílusában (egy fóka és egy háromlábú macska mixét kell elképzelni), pelenkázni lényegében lehetetlen kis testi sérülés nélkül, és örülünk, ha nem veti le magát fejjel a kiságyába a pelenkázóról. Felülni is próbál, de egyelőre úgy tűnik, a Z-ülés kényelmesebb neki, mint a normális. Úgy viszont egész sokáig tartja magát, aztán amikor elfárad, akkor jó nagyot koppan a feje.

A mai nap fénypontja egyébként az volt, amikor kinézte magának a folpackos tekercset, elmozgott odáig, megragadta, és látszott, hogy elégedett magával. Játszott is vagy tíz percig ezzel a fölöttébb érdekes tárggyal.

Bánkon voltunk

elcsattant egy puszi



két kis zsugyelpofa

ezt sajnos ritkán csinálja

általában ezt csinálja

7 kiló 80 deka. Már nem sokáig tart a hordozókendős korszak.

Szemünk fénye rettentően intelligens. Egy hete még a porszívó hangjától nyugodott meg, ami fura gusztusra vall, de ő dolga, mióta viszont elkezdtük porszívóval tisztítani az orrát, a normál porszívózásra is sírógörccsel reagál.

Meglepetés!

Nahát, még egy fog - kiáltottam föl, és már nyúltam is bele a szájába letapizni - hú, ez nem is kicsi, ööö, izé...

És akkor kivettem a szájából egy szétcsócsált matricát.

hmmm

Tegnap rá akartam adni Kristófra egy polár kardigánféleséget, amibe az volt írva, hogy 12 hónaposoknak. Nem jártam sikerrel, az ujjába nem fért bele csuklónál a mi kis nádszálunk.
Aki egyébként annyit vagy többet eszik, mint Doresz, és vele egyező méretű pelenkát visel.

babaolimpia

Érdekli a dolog


ez még semmi


na, ez már igen!


és megvan!

Mit nekünk magyar sikertelenség az olimpián - itt van Kristóf, akinek épp Pekingre értek be az edzései!

(ez volt a beígért különleges sorozat, tessék csodálkozni!)

ez meg a banán

Illusztráljuk is az előzőt

ez a pizzaevés

Kristóf mai ebédje

1. egyharmad üveg pulykahúsos sütőtök
2. egyharmad üveg őszibarack gabonával

majd amikor a pizzába harapásomat hangos méltatlankodás kísérte

3. 10 cm-nyi pizzaperem egyedül szétrágcsálva

majd amikor apja szája felé közelíteni látta a banánt, és hangot adott a világon uralkodó igazságtalanságok fölötti bánatának

4. fél banán szintén szilárd, a maga természetes előfordulási formájában.

5. majd ezt leöblítette kis anyatejjel

Tudom, hogy korai, de kikövetelte. Mit van mit tenni.

világszámok

Kijött az első fogacska. Alsó-középső, ahogy az elő van írva. A mellette lévő kettő is igyekszik. Igazi kis csipke. És már használja is, például arra, hogy a vállalmba harapjon. Meg a nyakamba. Ami csak azért rossz, mert ilyenkor az ijedtségtől meg a fájdalomtól majdnem elejtem. Na de sebaj, amennyit mostanában beveri a fejét a kiságy és a járóka rácsába, a falba, meg mindenbe, ami határt akar állítani terjeszkedési szándéka elé, egy leejtés már nem számítana.

Mert igen, Kristóf határozottan a helyváltoztatós korszakába lépett. Hasonfekvésből felnyomja magát négykézlábra, kinyújtja a lábait, popsi az ég felé, aztán himbálózik egyet, majd amikor testsúlya kezeire esik, akkor a lábaival felugrik és kicsit előrébb teszi, ami által a kezei is előrébb kerülnek. Hát nem tudom, szerintem a sima négykézláb mászás könnyebb lenne, de ez legalább látványosabb.

Éljen Kristóf, a féléves!

(Szégyen és gyalázat, hogy most sincs fénykép. De azért beharangozom, hogy egy Különleges Sorozat készül, amit majd egyben fogok közzétenni.)

pár nap híján 6 hónaposan

Kristóf azzal tölti szabadidejét, hogy fogat növeszt. Ugyan még egy sincs neki úgy igazán kinn, de már négy hónapos kora óta látszik két határozott fehér pöttyöcske egymás mellett az alsó ínyén. Már napok óta lényegében egy kínlódás az élet, egybefüggő bőgés, ordítás, amelyet néha oázisként szakítanak meg az alvás rövid percei. Óráit semmiképp nem mondhatok - még éjszaka sem. Este menetrend szerint óránként ébred, igazából kizárólag szenvedés céljából, mert szopásra csak ritkán adja a fejét, cserébe viszont dobálja magát, sír, de legalább nyöszörög, hogy még azon is aggódnom kelljen, vajon Doresz felébred-e a zajokra. A kiságyban altatás csak az első alvási periódusban sikerül, akkor se mindig, pedig már reméltük, hogy az új lakásban közös szobában alhatnak a gyerekek. Mondjuk annyi előrelépés történt, hogy közös szobában van az ágyuk.
A nappalok nagyjából úgy zajlanak, hogy Kristóf sír, kivéve ha épp
1. Doresz nevetteti mindenféle játékokkal
2. Én hordozom (lehetőleg táncolva)
3. Eszik

Igen kivételes esetekben a babakocsiban is hajlandó elszundítani illetve csendben maradni éber állapotban, de ugyebár a négy fal között mégsem babakocsizhat egész álló napot. Főleg, mert nem bírnám felcipelni a babakocsit az emeletre.

Nem az, hogy az idegeim rongyosak. Még csak nem is az, hogy trehány anyának érzem magam, amikor mondjuk lerakom úgyismindegy alapon. De spec a költözési dobozok emelgetésében amúgy is megviselődött derekam ma délutánra bemondta az unalmast. Még az a szerencse, hogy nem szokott érdekelni, ki mit gondol rólam. Most például a szomszédok véleménye nem érdekel.

Megvan amúgy a magyarázat erre a renitens viselkedésre. Ma láttam, hogy az eddigi két fehér pötty mellé egy harmadikat is növesztett a kiscsákó. Várom már az áttörést, az a nap biztos a legrosszabb lesz eddigi életem során, de legalább látszana már a vége.

kábé öt és fél hós hírek

Kristóf határozottan négykézláb áll. Egy pár napja már hezitáltam, hogy ez kimondható-e, de tegnap este óta szerintem már semmi túlzás nincsen benne. Különféle konkrétan körül nem írható mozdulatokkal mindenféle helyváltoztatásra képes, ha van valami motiváció. Mondjuk egy érdekes tárgy, avagy egy sokat ígérő testrész.

Ezenkívül egyre nyálasabb a kiskölyök, támadnak a fogak, tegnap már kapott homeopátiás bogyókat is rá, és nem tudom, hogy amiatt-e, de utána elaludt egy kicsit. Határozottan fellélegeztem, sok nekem órák hosszat hallgatni úgy a nyűglődését, hogy nem vagyok képes megvigasztalni.

Kristóf gyönyörűen tartja magát hasonfekvésben. Olyan aranyosan tolja fel a fejét, mintha fekvőtámaszozni készülne, meg a lába is felfelé kalimpál közben, sőt, időnként kezét-lábát egyszerre emeli magasba, ami meg már egyenesen tornaórai mutatvány. Képtelenség, hogy nem rakok fel képet róla. De sajnos ezzel az ügyességével párhuzamosan napi két-háromszor okádja tele a szőnyeget, úgyhogy pillanatnyilag nem vagyunk fotóképesek. Hamarosan irány a tisztító, és majd akkor jön a fénykép is.

színház és tisztított vaj

Ha szomorú, akkor übü, ha vidám, akkor ghi.

kis utánzó

Már több apróságot tekintve megállapítottam, Kristóf nagyon hasonlít az unokatesójára. Az első, még magzatmázas fotójukat konkrétan össze lehetne keverni, a gyarapodási ütemük, az a lelkesedés, ahogy a kajára vetik magukat, mind nagyon hasonlóak. (És valljuk be öthónaposan egyéb szokások még nemigen vannak.) Most úgy tűnik, még egy bizonyíték van a rokonságra: Kristóf ugyanúgy a csücsizéssel nyugtatja magát, mint Dani. Ha már végképp képtelenség megnyugtatni, mert mondjuk valaki tüsszentett egy hangosat, akkor csak kezébe nyomok egy bármilyen textíliát, két kézzel megragadja, plusz az egyik hüvelykujját a csücsivel egyetemben bedugja a szájába, és onnantól béke van. Milyen egyszerűen működik ez a gyerek!

kis éhező

Rájöttem, hogy Kristófot az utóbbi hetekben éheztettük. A sok nyűglődés meg bömbölés minden bizonnyal az éhség következménye volt. Szívesen szoptattam volna én, de minden érdekelte, percenként ötször forgatta a fejét, öt percnél tovább nem kötötte le az evés, így aztán valószínűleg fogyhatott a tejmennyiség. Az valamennyit segített, hogy megpróbáltam ingermentes környezetben etetni, azaz Doreszt halló- és látótávolságon kívülre szorítani, amikor csak lehetett, de sajnos nem lehetett elég gyakran. Az orvos ugyan azt mondta, jó lenne kizárólag anyatejnél maradni 6 hónapos koráig, de engedélyt kaptunk, hogy kipróbáljuk a tejpépeket. Kristóf azóta zabál. És zabál. És zabál. Olyan mennyiségeket nyom be egyetlen alkalommal, amiket Doresz annakidején két-három nap alatt... köpött vissza. A nyaralás alatt csak amikor meglátta a kis csészét, amibe kikevertük neki a pépet, már üdvrivalgásban tört ki. Ennek örömére üveges bébiételt is kóstoltattunk vele, és egy vacsorára az üveg egyharmadát fogyasztja el széles jókedvvel. Úgyhogy a gyereknevelés új örömei tárulnak fel előttem: ezek szerint az étkezés nem feltétlenül idegbaj, nem feltétlenül lesz sárga és zöld foltos a fal, a padló, valamint anya és gyermek teljes ruhatára. És a bónusz, hogy mióta egyéb kajákat is kap, valahogy a szoptatáshoz is több türelme van. Azt persze némileg túlzásnak tartom, hogy amikor meglátja a tányéromat, olyan elánnal nyúl bele és úúúúgy nézi a rajta lévőket, mintha háborús szükség lenne, és én előle enném el az utolsó falatokat.
Látszik is a sok evés, Kristóf kábé duplaakkorának tűnik az autósülésben, mint mikor elindultunk nyaralni.

száraz tények

Kristóf ezennel megduplázta a születési súlyát, azaz 6,9 kg. Ezt a súlyt pedig úgy mozgatja, hogy csak na, forog ide-oda, és a kúszást próbálgatja.

kis orális

Kristóf, ez a kis gömböc, azzal lep meg minket az utóbbi hetekben, hogy akkor boldog, ha van valami a szájában. Oké, hogy minden okos könyv szerint ez a normális, de valahogy Doresz annyira kerülte a szája és egyéb tárgyak közötti mindennemű kapcsolatfelvételt, hogy számunkra az lett a normális, és amit mostanában látunk, az a szokatlan.
Ha lefekszik, szájába gyűri az alatta lévő lepedőt. Akkor is, ha amúgy feszesen be van tűrve - megoldja. Szájába veszi a játékot, ami fentről lóg a játszószőnyegén. Ha nem megy, mert mondjuk nem ér el odáig, akkor cibálja és ideges. Imádja a fogínyvakaróját, bizony, ilyen is van neki, ez a fő napi jutalom számára, hogy vakarászom az ínyét. Doresz szerintem annakidején minimum kiszaladt volna a világból, ha ilyet tettem volna vele, habár járni nyilván nem tudott. A múltkor csak úgy poénból szájába dugtam - mármint Kristófnak - egy szelet pizzát. És nagyon gyorsan kellett kapcsolnom, nehogy leharapja. Látszott, zokon vette, hogy elvettem a beígért finomságot. Ha pedig semmi nincs, akkor a kezét nyomja az arcába, de nem ám csak egy ujjat, hanem az egész öklét. Ugyanakkor - gondolom, rájött, hogy a túl sok evésnek hányás a vége - a mellenlógás nem kedvenc sportja, és csak addig űzi, amíg feltétlen muszáj.
Komolyan úgy tűnik nekem, hogy amikor valamit mutatok neki, szájjal tapintva akarja megismerni.
Mellesleg pedig, mivel mostanában többször szoptatás után is éhesnek tűnt, próbaképp tejmentes pépet is applikáltam a bébihúsba, amit egyrészt fintor nélkül tűrt, márészt le is nyelte, harmadrészt pár kanál után nagyra nyitotta a száját és két kézzel irányította a kanalat bécsi kapu méretű szájába. Azt hiszem, dúl az orális fázis.

Ideje már írni Kristófról, tegnap meg ma úgyis ő volt a főszereplő itthon.
Elsőre a száraz adat, kaja után 6630 grammot nyomott, ami azt jelenti, hogy hízik ő, csak már korántsem olyan gyorsan, mint eddig. Most ezen lehet agyalni, vajon normális-e vagy kevesebb tejhez jut, mint szeretné, én is ezt teszem folyton, de egyelőre úgy tűnik, nem annyira éhes, mint amilyen rossz ízű a tápszer. (Merthogy kíváncsiságból csináltam neki egy adagot, de se pohárból, se cumiból, se kiskanálból nem csúszott le.)
Volt pár nehéz napunk, ezt most nem úgy írom pl. 1.-ben, mint általában a kismamák, hanem úgy, hogy neki rossz napjai voltak, minek következtében nekem és Doresznak is. Kristóf ugyanis nyöszörgött egyfolytában vagy két napot, és nem tudtam rájönni, hogy miért. Első gondolatom az időjárás volt, meleg is, fülledt is, eső előtti nyomiság, ami végülis egy felnőttet is megkínoz. A második a "vajon éhes-e", de aztán ezt kizártuk a tápszerkísérletekkel, a harmadik pedig a fogzás. Erre még lehet is esély, hiszen az ínymasszírozásra nagyokat vigyorog, csak hát mégsem lehet egész nap a szájában a kezem, úgyhogy ezt csak különleges jutalomként alkalmazom.
Lényeg az, hogy a kis nyűgös királyfiú eléggé megnehezítette a létezést itthon. Karban is sírt, nyöszörgött, de azért letenni mégsem akartam, hogy még magányosnak is érezze magát egyéb nyavalyái mellett.
Hogy az ezzel járó háttérbe szorítottságot elégelte-e meg Doresz vagy szimplán ügyetlen volt, nem tudni, de tegnap délben legurította/lehúzta Kristófot a kanapéról. Mindenesetre eléggé megijedtem, Dani meg aztán főleg, úgyhogy a biztonság kedvéért bevittük a klinikára. Csináltak róla röntgent, meg belenéztek a szemébe is (már mint elég mélyen), de szerencsére semmi baja.
Ennek örömére, mert gondolom tetszett neki a gurulást követő súlytalanság, ma már nagy távolságokat tett meg a szőnyegen gurulva. A kanapé mint tartózkodási hely mostantól megszűnt biztonságosnak lenni. Mondjuk az a baj, hogy a szőnyeg sem az, ha Doresz a közelben tartózkodik. Ki kell találni valamit sürgősen...

Ez meg aztán igazán régi kép

kávézóban

Ez már vagy egy hónapja volt, de azért fölteszem...

esti séta

Kristóf itt folytatja