Rájöttem

A fiúk azért szeretnek focizni, mert lusták lehajolni a labdáért.

Kisded játékai

Amint meglátta a fényképezőgépet, elmenekült a tett színhelyéről.

Fizikai kísérletek

Úgy látszik, Kristóf megtanulta, hogy ha valami leesik, zajt okoz. Mert az ugye teljesen normális, hogy ha az ember ül az etetőszékben, és már nem kéri az ételt, akkor csak simán ledobja a földre. Hasonlóan ha nem kéri a vizet, akkor az itatót egy kecses mozdulattal kis ívben elengedi.
Úgy tűnik, ez szerinte nagyon jó vicc, és valahogy mintha hozzá is tartozna az étkezés befejezéséhez az itató koppanása a földön.
Legutóbb sikerült elkapnom röptében. Közben néztem az arcát is, és a következőket figyeltem meg:
Amikor elengedte a poharat, két másodperc múlva szemét becsukta, fejét behúzta a vállai köz, vállak fel, tehát pont úgy viselkedett, mint aki vár a koppanásra és az azzal járó ijedelemre. Aztán amikor a kopp elmaradt, újra normál tartásba hozta magát és tágra nyílt szemmel csodálkozott. Majd lenézett oldalt arra, ahova ledobta a poharát.
Ezt aztán megismételtük párszor, mindig ugyanez volt a forgatókönyv. Nem tudom, ő hogy volt vele, de én rettentő élveztem. Okosodik szerintem. Hacsak nem kaszáltam bele most a világképébe, és nem kezd el kételkedni a gravitáció törvényében az elmaradt koppok miatt.

Ma 11 hónapos

A tízhónapos bejegyzés elmaradt, így most nagy az ugrás. Kristóf már jár és a maga módján beszél. Az "anya" már teljesen egyértelmű, csak nekem mondja, nekem viszont gyakran. És amúgy is, nagyon sokat dumál, mérgesen veszekedik, ha úgy adódik, Doresszal diskurál, ha épp olyanjuk van.
Reggelente simán nyerek 15-20 percet, ha Kristóf első hangjaira Doreszt beküldöm, mert aranyosan eljátszanak. Olyan is előfordult már, hogy végül mindketten visszaaludtak még egy kicsit.
Napközben is egyre több időt töltenek együtt, tegnap például azt vettük észre, hogy zárt ajtók mögött szépen, csendben elvannak már nagyon sok ideje. Dani belesett a kulcslyukon, minden rendben volt, ketten külön, mégis egymás társaságától megnyugodva játszottak.
Kristóf egyébként már tényleg nagyon ügyesen mozog, megy, ahova csak akar, sőt, például az Ikeás hintalóra is szépen próbál felmászni, ahogy Doresztől látta.
Enni továbbra is szeret, különösen a rágható, kézbevehető dolgokat, amelyeknek a neve kenyér. Óvatlan pillanatban karácsony körül mézeskalácshoz is hozzájutott, azt is eléggé csípte.



Nemrég először volt látogatóban keresztszülei új otthonában, ott is példásan viselkedett.

játszós

Akár igazi a kenyér, akár műanyag, Kristóf le nem tenné.

még mindig nevet

Nevet

Karácsonyfa imádása

Nem volt szükség nagy szemfülességre, hogy elkapjuk a pillanatot: Kristóf amikor csak meglátta a karácsonyfát, ezt a testhelyzetet vette fel. Szerintem le volt nyűgözve. Vagy meg akarta fogni a díszeket.

első lépések az új évbe

Szó szerint értendő, azaz Kristóf megtette első igazi lépéseit. Igaz, már pár napja írtam, hogy ha akar, megy pár lépést, de azért akkor még kettőnél, háromnál több nem sikerült, és rendre bukással végződött mindegyik. Most meg úgy van, hogy meglát valaki a szoba másik felén, és elindul, tesz 6-8 lépést, van olyan is, hogy közben megáll, kezét széttárja, egyensúlyoz, aztán továbbmegy, és nem esik el. Látszólag tetszik neki a dolog, mert gyakran ismétli, próbálgatja.
Így akkor pár napig ismét van rá jó magyarázatunk, miért ébred gyakran éjszaka: a fejlődési ugrások ezzel járnak, és mi örülünk, ha fejlődik a gyerek, még az éjszakázásokat se bánjuk. Tényleg.

És már idegen nyelven is

Kristóf felfedezte, hogy a virágföld ehető.

- Kristóf, nem! Menj el onnan.
Kicsit hátramászik, majd rámnéz, újra megközelíti a tiltott objektumot, és ezt mondja:
- Again, again!