Rájöttem, hogy Kristófot az utóbbi hetekben éheztettük. A sok nyűglődés meg bömbölés minden bizonnyal az éhség következménye volt. Szívesen szoptattam volna én, de minden érdekelte, percenként ötször forgatta a fejét, öt percnél tovább nem kötötte le az evés, így aztán valószínűleg fogyhatott a tejmennyiség. Az valamennyit segített, hogy megpróbáltam ingermentes környezetben etetni, azaz Doreszt halló- és látótávolságon kívülre szorítani, amikor csak lehetett, de sajnos nem lehetett elég gyakran. Az orvos ugyan azt mondta, jó lenne kizárólag anyatejnél maradni 6 hónapos koráig, de engedélyt kaptunk, hogy kipróbáljuk a tejpépeket. Kristóf azóta zabál. És zabál. És zabál. Olyan mennyiségeket nyom be egyetlen alkalommal, amiket Doresz annakidején két-három nap alatt... köpött vissza. A nyaralás alatt csak amikor meglátta a kis csészét, amibe kikevertük neki a pépet, már üdvrivalgásban tört ki. Ennek örömére üveges bébiételt is kóstoltattunk vele, és egy vacsorára az üveg egyharmadát fogyasztja el széles jókedvvel. Úgyhogy a gyereknevelés új örömei tárulnak fel előttem: ezek szerint az étkezés nem feltétlenül idegbaj, nem feltétlenül lesz sárga és zöld foltos a fal, a padló, valamint anya és gyermek teljes ruhatára. És a bónusz, hogy mióta egyéb kajákat is kap, valahogy a szoptatáshoz is több türelme van. Azt persze némileg túlzásnak tartom, hogy amikor meglátja a tányéromat, olyan elánnal nyúl bele és úúúúgy nézi a rajta lévőket, mintha háborús szükség lenne, és én előle enném el az utolsó falatokat.
Látszik is a sok evés, Kristóf kábé duplaakkorának tűnik az autósülésben, mint mikor elindultunk nyaralni.
Látszik is a sok evés, Kristóf kábé duplaakkorának tűnik az autósülésben, mint mikor elindultunk nyaralni.
3 megjegyzés:
Óóó, de ismerős jelenet, azt sem tudom, R-t hová tegyem a szoptatások alatt! Amint N. meglátja avgy meghallja, eldob kapát-kaszát (cicit). Mást viszont nem igazán fogad el...
Melyik fajta tejpépet szereti ennyire Kristóf?
Mindegy, csak sok legyen. Egyébként eddig kettőt próbáltunk, a Sinlacot meg a Nestle rizses tejpépet. Főzelékből meg evett már sima sütőtököt, meg Hipp finomfőzeléket.
Most a két gyereket összehasonlítva azt mondom, ha egy gyerek nem fogad el kaját, azt nem kell bolygatni, nyilván nem éhes. Doresz kilenc hónapos koráig alig csúszott le a torkán más, mint anyatej. Már azt hittem, beteg, de legalábbis az lesz, ha így folytatja, aztán egész jól kikupálódott.
Szerintem N. is olyasmi ebben, mint Doresz. Éppen hozza az "elvárt" súlyt, de nem viszi túlzásba. Ricsi 6 hónaposan 1 kilóval több volt, pedig ő sem volt egy dundi baba.
Megjegyzés küldése