Elmaradásom

Addig-addig húztam, míg az egyéves lista még 13 hónapos korára sem készült el.

Az utóbbi hónapban történt ugyan egy és más, de azért a legtöbb mostani képessége már egy hónappal ezelőtt is megvolt, így most összevonom a feladatot.
Mozgás: egy évesen már nemcsak hogy járt, de egyenesen tepert. Ha meg is botlott a földön heverő valamikben, tudott korrigálni. Mostanra már kergetőznek is egymással a kölkök. Egyéves szülinapját azzal ünnepelte meg, hogy felmászott a fotelre. Mostanra már lemászni is tud szerencsére. Ez a fölmászás egyébként is kedvenc elfoglaltsága, a fürdőszobai fellépőre is állandóan felmászik, hogy aztán belecsimpaszkodjon a mosdókagylóba anyja nemtetszését kivívva ezzel.

A fürdőszoba amúgy is a kedvenc helye. Imád például a WC-kagylóban kotorászni. Imádja bedobálni a kádba a tusfürdős és egyéb flakonokat. Imádja ezeket a flakonokat a szájába venni. Szerencsére az erősebb vegyszerektől elriasztotta, hogy amikor Doresz meglátta a mosószereknél kotorászni, azonnal ráordított, hogy Kristóf, az gyegyszer! (sic)

Enni nagyjából ugyanúgy szeret, mint korábban, csak jobban. Egy ideig már azt hittük, hogy vége a bébipapis korszaknak, mert akármit kínáltunk neki, kizárólag a kézbefogós dolgok érdekelték, de leginkább az, amit a mi tányérunkból vehetett ki. Aztán később megint rákattant a pépre, fene se érti. Az egyéves jubileumtól meg is könnyebbültünk, végre legálisan eszik tojást és mézet. Joghurtot azelőtt nem próbáltunk adni neki, de mióta megkóstolta, már elég, ha hasonló alakú dobozt lát, azonnal transzba esik.

Próbálkozna az egyedül evéssel is, ha hagynám. Mondjuk abban az esetben mindenütt lenne étel, csak a szájában nem, úgyhogy azt a kompromisszumot találtuk, hogy ő is kap kanalat és üres tálkát, de csak egy kanálnyi ételt kenhet szét a Mindenhol. Érdekes egyébként, Doresznál fel sem merült, hogy játék legyen az asztalon evés közben, Kristófnál meg sajnos muszáj, akkor automatikusan nyitogatja a száját, ha a kezét is lefoglaljuk valami autóval vagy egyéb ilyesmivel.

Már azt is elég világosan tudtunkra adja, ha inni kér. "Isz isz" a varázsszó, de persze a sz és a s közötti hangot kell elképzelni, ami miatt nem mindig kapcsolok elsőre, hogy mit akar. Ma is vissza kellett kérdeznem, hogy inni kérsz? Erre ő : ieie. Azaz igen, igen. Mássalhangzók képzésével nem fárasztja magát.

Mond még olyanokat, hogy ját (játék), valamint Doe (Doresz) - a szokásos apa és anya már elég régen van. Legutóbb azon kaptam rajta, hogy a szemközti ház erkélyére kizárt kutyával beszélget, de a konvenciókkal ellentétben nem vauvaut, hanem mindenféle egyebet mondott. Viszont valódi beszélgetés volt, mindkét fél szóhoz jutott felváltva.

Valamelyik nap pedig - ennek a beszélgetésnek a másnapján - séta közben először mutatott érdeklődést kutya iránt, konkrétan rámutatott hosszan, és szintén hadovált valamit, amit én úgy értelmeztem, hogy "az is pont ilyen volt, amelyikkel tegnap dumáltunk."

Kedvenc szórakozása az ablakon való kinézés, úgyhogy jó sokat kell kézben tartani, pedig már nem könnyű. Pontos adatot sajnos nem tudok mondani, mert az egyéves státuszra még mindig nem bírtunk eljutni, de szubjektív mérőműszerem szerint a súlya megfelelő.

Kedvenc játékszerei a babák és a főzős eszközök. Főzős eszköznek számít minden, ami kicsit is hasonlít egy tálkára és egy kanálra. Olyan is szokott lenni, hogy a játékétellel megetet minket. Még nyammog is hozzá, amikor nyújtja a szánkoz. A bábokat és babákat is eteti. (Ehhez képest Doresz vonatozik és kalapácsol - semmi nyoma a nemi sztereotípiáknak) Jól feltalálja magát más gyerkek között is, pl. az IKEA játszóban gyakoroltunk valamelyik nap. Van egy előnye az egykori egyéves Doreszhez képest: Kristófot nem olyan könnyű ledönteni a lábáról, úgyhogy nagyobb gyerekekkel is megvívja a harcokat.

Az alvás még mindig az a téma, amiről ne is beszéljünk. Tegnap, amikor hn 2-kor már negyedszerre keltem fel hozzá (11-kor felüdtem le), akkor elég ideges voltam. Nem mintha ez különleges eset lenne, csak épp már fogynak az erőtartalékaim. Megbeszélte a családi kupaktanács, hogy mától fogva az éjszakai szoptatásokat elfelejtjük, és bízunk benne, hogy ő is három nap alatt le fog szokni róla, hogy minimum hatszor ébredjen, mint annakidején a nővére. Talán emiatt a nyugtalan alvás miatt van az is, hogy nappal még kétszer alszik, sőt, egyszer kora este is időnként. Persze ez a két alvás nagyon kényelmes nappal, de éjszaka megvan az ára, és azt hiszem, ideje, hogy némi információt adjunk át neki a bioritmus témájában.

Még ide kívánkozik, bár csak a 13 hónapos listába, hogy nemrég először használta a ceruzát rendeltetésszerűen. Szerintem az ovis hittanon leste el, ahol egyébként aktív tag: a másik két "kistesóval" együtt csinálják a show-t.

Foga is van, jó sok és rendesen fáj is, amikor megharap valakit, megszámolni nem engedi, de az biztos, hogy 3 új rágófoga van a múltkoriakhoz képest.

Ma 11 hónapos

A tízhónapos bejegyzés elmaradt, így most nagy az ugrás. Kristóf már jár és a maga módján beszél. Az "anya" már teljesen egyértelmű, csak nekem mondja, nekem viszont gyakran. És amúgy is, nagyon sokat dumál, mérgesen veszekedik, ha úgy adódik, Doresszal diskurál, ha épp olyanjuk van.
Reggelente simán nyerek 15-20 percet, ha Kristóf első hangjaira Doreszt beküldöm, mert aranyosan eljátszanak. Olyan is előfordult már, hogy végül mindketten visszaaludtak még egy kicsit.
Napközben is egyre több időt töltenek együtt, tegnap például azt vettük észre, hogy zárt ajtók mögött szépen, csendben elvannak már nagyon sok ideje. Dani belesett a kulcslyukon, minden rendben volt, ketten külön, mégis egymás társaságától megnyugodva játszottak.
Kristóf egyébként már tényleg nagyon ügyesen mozog, megy, ahova csak akar, sőt, például az Ikeás hintalóra is szépen próbál felmászni, ahogy Doresztől látta.
Enni továbbra is szeret, különösen a rágható, kézbevehető dolgokat, amelyeknek a neve kenyér. Óvatlan pillanatban karácsony körül mézeskalácshoz is hozzájutott, azt is eléggé csípte.



Nemrég először volt látogatóban keresztszülei új otthonában, ott is példásan viselkedett.

holnapután kilenc hónapos

És már igazi nagylegény. Éppen egyik rágófogát növeszti - jelentősen lecsökkentve ezzel alvással eltölthető időmet. Éjszaka éjfél és négy között negyed-fél óránként ébred. Érdekes módon előtte kilenctől éjfélig csak egyszer szokott felébredni, és ha kis mázlim van, akkor négy és hat között végig alszik.
Unokatesóival is alakul a kapcsolata: Hanna Zorkát édesen simogatja a maga esetlen mozdulataival, úgyhogy figyelni kell rendesen, nehogy túl sokáig próbálkozzon a "na és mi történik akkor, ha a fején lévő két kis kört jó erősen megnyomom" kérdés megválaszolásával. Danit egyértelműen példaképként fogadja el. Nézi, láthatóan tanulni akar tőle, és megdöbbent arckifejezéssel, később pedig aggódva nézi, ha mondjuk Dani sikít, sír, kiabál.
Sajnálattal állapítottam meg, hogy jelenlétem nincs jó hatással a fiamra. Remekül eljátszik, ha nem vagyok otthon vagy a szobában, mindenki szívébe belopja magát. Ha viszont lát, azonnal eljátssza a hattyú halálát - kiprovokálva ezzel, hogy vegyem fel.
Megjegyzem, ma már odáig fajult a helyzet, hogy kipróbáltam Zsukka hordozókendőjét. (A mienk egyrészt otthon volt, másrészt már nem igazán szeretem benne hordozni, mert ennél a súlynál nagyon vágja a vállam.) És hát hihetetlen, össze se lehet hasonlítani a mienkkel, olyan puha, és annyira kényelmes. Szinte sajnálom, hogy nem most kezdem az anyaságot, akkor biztos ilyet vennék.
Apropó, súly: a múltkor az oltáskor megmérték a fiatalembert, 8,5 kiló, az nem kevés.
Napjait egyébként már valódi játékkal tölti: kiválaszt egy játékszert, odamegy érte - na jó, egyelőre még csak mászik -, aztán egy darabig lefoglalja magát. Persze továbbra is szívesen veszi, ha hordozzák, mi meg igyekszünk...
Sokat eszik, bár fogzáskor egy kicsit visszaesik a lelkesedése. A kiflicsücsök rágcsálásában persze ilyenkor jár a leginkább élen. Minap már egy kis sajtot is kapott, és határozottan ízlett neki.
Doreszt nagyon szereti, kölcsönösen szórakoztatják egymást fürdéskor. Eddig csak Doresz állt a kád szélénél, amíg Kristóf fürdött, most már Kristóf is, amikor Doresz - és röhögnek és röhögnek. Időnként lökögetik egymásnak a keresztelőre kapott puha gumiautókat is.
Határozottan látszik már a pályaorientációja is: víz-gáz és fűtésszerelő lesz, ha ez így megy tovább.
Valamelyik nap fotózok is majd.

8 hónapos múlt a héten

Nem feledkeztem el róla, de valahogy nem volt ihletem, és akkor épp újdonságokról sem nagyon tudtam volna beszámolni. Most viszont bőven!
Kristóf a héten valahogy feltűnés nélkül felcserélte a kúszást a négykézlábazásra, és a bizonytalan támaszkodó ülést viszonylag biztonságosra. Igaz, csak az etetőszékben használja ezt a tudását, van most fontosabb dolga egész nap: álldogál, és bútorokba kapaszkodva lépeget. Tényleg, akárhol van, azonnal feltornázza magát állásba.

Amúgy meg készül a keresztelőjére, a héten szinte kizárólag kenyéren és vízen élt. A kenyér izgi, mert jön a foga, és jól esik valamit rágcsálni, a víz meg azért izgi, mert meg lehet fogni két kézzel az ivópoharat. Az aggódó és rosszalló rokoni szíveket megnyugtatom, hogy azért főzeléket és anyatejet is fogyasztott természetesen.

Dúl egyébként a testvérháború, összevesznek és kibékülnek, verekszenek - mindketten teljesen egyenrangú félként vesznek részt a küzdelmekben, a múltkoriban épp Kristófot kellett lefejtenem Doreszről, mert épp harapdálni támadt kedve a nővérét.