Kijött az első fogacska. Alsó-középső, ahogy az elő van írva. A mellette lévő kettő is igyekszik. Igazi kis csipke. És már használja is, például arra, hogy a vállalmba harapjon. Meg a nyakamba. Ami csak azért rossz, mert ilyenkor az ijedtségtől meg a fájdalomtól majdnem elejtem. Na de sebaj, amennyit mostanában beveri a fejét a kiságy és a járóka rácsába, a falba, meg mindenbe, ami határt akar állítani terjeszkedési szándéka elé, egy leejtés már nem számítana.
Mert igen, Kristóf határozottan a helyváltoztatós korszakába lépett. Hasonfekvésből felnyomja magát négykézlábra, kinyújtja a lábait, popsi az ég felé, aztán himbálózik egyet, majd amikor testsúlya kezeire esik, akkor a lábaival felugrik és kicsit előrébb teszi, ami által a kezei is előrébb kerülnek. Hát nem tudom, szerintem a sima négykézláb mászás könnyebb lenne, de ez legalább látványosabb.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése