Meglepetés!

Nahát, még egy fog - kiáltottam föl, és már nyúltam is bele a szájába letapizni - hú, ez nem is kicsi, ööö, izé...

És akkor kivettem a szájából egy szétcsócsált matricát.

hmmm

Tegnap rá akartam adni Kristófra egy polár kardigánféleséget, amibe az volt írva, hogy 12 hónaposoknak. Nem jártam sikerrel, az ujjába nem fért bele csuklónál a mi kis nádszálunk.
Aki egyébként annyit vagy többet eszik, mint Doresz, és vele egyező méretű pelenkát visel.

babaolimpia

Érdekli a dolog


ez még semmi


na, ez már igen!


és megvan!

Mit nekünk magyar sikertelenség az olimpián - itt van Kristóf, akinek épp Pekingre értek be az edzései!

(ez volt a beígért különleges sorozat, tessék csodálkozni!)

ez meg a banán

Illusztráljuk is az előzőt

ez a pizzaevés

Kristóf mai ebédje

1. egyharmad üveg pulykahúsos sütőtök
2. egyharmad üveg őszibarack gabonával

majd amikor a pizzába harapásomat hangos méltatlankodás kísérte

3. 10 cm-nyi pizzaperem egyedül szétrágcsálva

majd amikor apja szája felé közelíteni látta a banánt, és hangot adott a világon uralkodó igazságtalanságok fölötti bánatának

4. fél banán szintén szilárd, a maga természetes előfordulási formájában.

5. majd ezt leöblítette kis anyatejjel

Tudom, hogy korai, de kikövetelte. Mit van mit tenni.

világszámok

Kijött az első fogacska. Alsó-középső, ahogy az elő van írva. A mellette lévő kettő is igyekszik. Igazi kis csipke. És már használja is, például arra, hogy a vállalmba harapjon. Meg a nyakamba. Ami csak azért rossz, mert ilyenkor az ijedtségtől meg a fájdalomtól majdnem elejtem. Na de sebaj, amennyit mostanában beveri a fejét a kiságy és a járóka rácsába, a falba, meg mindenbe, ami határt akar állítani terjeszkedési szándéka elé, egy leejtés már nem számítana.

Mert igen, Kristóf határozottan a helyváltoztatós korszakába lépett. Hasonfekvésből felnyomja magát négykézlábra, kinyújtja a lábait, popsi az ég felé, aztán himbálózik egyet, majd amikor testsúlya kezeire esik, akkor a lábaival felugrik és kicsit előrébb teszi, ami által a kezei is előrébb kerülnek. Hát nem tudom, szerintem a sima négykézláb mászás könnyebb lenne, de ez legalább látványosabb.

Éljen Kristóf, a féléves!

(Szégyen és gyalázat, hogy most sincs fénykép. De azért beharangozom, hogy egy Különleges Sorozat készül, amit majd egyben fogok közzétenni.)

pár nap híján 6 hónaposan

Kristóf azzal tölti szabadidejét, hogy fogat növeszt. Ugyan még egy sincs neki úgy igazán kinn, de már négy hónapos kora óta látszik két határozott fehér pöttyöcske egymás mellett az alsó ínyén. Már napok óta lényegében egy kínlódás az élet, egybefüggő bőgés, ordítás, amelyet néha oázisként szakítanak meg az alvás rövid percei. Óráit semmiképp nem mondhatok - még éjszaka sem. Este menetrend szerint óránként ébred, igazából kizárólag szenvedés céljából, mert szopásra csak ritkán adja a fejét, cserébe viszont dobálja magát, sír, de legalább nyöszörög, hogy még azon is aggódnom kelljen, vajon Doresz felébred-e a zajokra. A kiságyban altatás csak az első alvási periódusban sikerül, akkor se mindig, pedig már reméltük, hogy az új lakásban közös szobában alhatnak a gyerekek. Mondjuk annyi előrelépés történt, hogy közös szobában van az ágyuk.
A nappalok nagyjából úgy zajlanak, hogy Kristóf sír, kivéve ha épp
1. Doresz nevetteti mindenféle játékokkal
2. Én hordozom (lehetőleg táncolva)
3. Eszik

Igen kivételes esetekben a babakocsiban is hajlandó elszundítani illetve csendben maradni éber állapotban, de ugyebár a négy fal között mégsem babakocsizhat egész álló napot. Főleg, mert nem bírnám felcipelni a babakocsit az emeletre.

Nem az, hogy az idegeim rongyosak. Még csak nem is az, hogy trehány anyának érzem magam, amikor mondjuk lerakom úgyismindegy alapon. De spec a költözési dobozok emelgetésében amúgy is megviselődött derekam ma délutánra bemondta az unalmast. Még az a szerencse, hogy nem szokott érdekelni, ki mit gondol rólam. Most például a szomszédok véleménye nem érdekel.

Megvan amúgy a magyarázat erre a renitens viselkedésre. Ma láttam, hogy az eddigi két fehér pötty mellé egy harmadikat is növesztett a kiscsákó. Várom már az áttörést, az a nap biztos a legrosszabb lesz eddigi életem során, de legalább látszana már a vége.