Ez zsír!

Kristóf beszélni próbál. Szavakat és mondatokat mond - habár nem értjük, azért lehet hallani a hangsúlyból és a hanglejtésből. Gesztikulál is hozzá, mégpedig finoman, igényesen. Nem tudom, hogy a titá azt jelenti-e, hogy cica vagy hogy tiktak - mindkétféle szituációban szokta mondani, úgyhogy az se kizárt, hogy mindkettőt -, de az biztos, hogy amikor valami tetszik neki, akkor azt mondja "ez zsír!". Amikor meg nem tetszik, akkor azt, hogy "ez nem zsír!". Így a világ nagyjából két részre osztható, illetve háromra: zsír, nem zsír, zsiráf. Elsőre nem is rossz.

Na jó, olyan hagyományosakat is tud már, hogy "anya, adjál" meg "add ide", meg "éneszemmeg". Kicsit egysíkú tematika, ha belegondolok.

16 hónapos

Pontosan tudja, hogy mit akar, de a kifejezéssel még gondjai vannak. Ezért az életünk mostanában jóval több decibelen zajlik, mint szeretném. Ha rossz napja van, elképzelhető, hogy a sétát és az alvást leszámítva egy permanens üvöltés tölti ki az időt. Mert micsoda dolog, hogy ő mutatja, mit adjanak a kezébe, aztán mégse kapja meg. Pont azt. Csak egy mellette lévő dolgot. És egy másik mellette lévőt. Egy tele konyhapolc esetében sok a mellényúlási lehetőség.

Enne ő továbbra is, de nem mindegy mit. Az utóbbi időben a szokásos főzelékes menüt szabotálja, viszont ipari mennyiségű epret és meggyet fogyaszt. Az ujjaim-körmeim úgy néznek ki, mintha a húsiparban dolgoznék és puszta kézzel egész nap csirkék nyakát vágnám el. És ha kimagozok egy nagy adagot, majd kicsit magára hagyom, akkor ne csodálkozzak, hogy miután elfogytak az előkészített szemek, ráfanyalodik a még ki nem magozottra. Remélem, az csak szóbeszéd, hogy a lenyelt meggymag nagy mennyiségben vakbélgyulladást okoz. Egyébként 15 mag 10 perc alatt nagy mennyiségnek számít?

Hosszan elmatat a homokozóban vagy a kavicsos játszótéren, idelapátol, odaszitál. Eközben persze nemcsak nyakig, hanem talptól fejtetőig homok kerül mindenhova. Ami után hajat kell mosni. Igyekszem kivárni a pillanatot, amikor amúgy is ordít, így legalább nem tűnik fel, hogy a hajmosás miatt is. Mert már ő sem szereti ezt a tortúrát - hiába, tanul a nagytesótól.

Akivel egyébként remekül elvannak. Hol egyik, hol másik nyer a küzdelmekben. Testi erőért Kristófnak sem kell a szomszédba menni, simán lebirkózza Doreszt, ha arról van szó. Már hintázik a zöld hintalovon, mindenre fölmászik, és meg van sértődve, ha a játszótéren nem engedem fel olyan magasságba, ahova már nem tudnék utánanyúlni. Rendre megzavarja a játszóteres anyukákat, akik külleme alapján kisebbnek gondolják, és nem tudják hova tenni, hogy ilyen ügyesen mozog.

És valóban, hízásban mostanában nem jeleskedik annyira, épp 10 kiló, ami nem kevés, de a kezdeti hájtengerhez képest most már szimplán masszívan néz ki. És nem túl magas, bár hosszra nem mértük mostanában, csak a kortársakhoz viszonyítunk.

Kedvenc állata a kutya, főleg a szemben lévő erkélyen lakó. Vele rendszeresen kommunikál ugatva. Velünk is kommunikál persze, például amikor elmegy aludni, szertartásosan pápázik az egész családnak. És ugyan sok értelme nincs annak, amiket mond, de folyamatosan beszél, és változatosan intonál - már-már azt hihetnénk, hogy kell értelmet keresni benne.

Munkába állásomat nem sínylette meg: soha nem sír reggel, amikor elmegyek, ellenben amikor miskolci Nagyi délután hazaindul, azt alig akarja engedni. Gondolom, örül neki, hogy sikerült egy újabb feltétlen hívet szerezni magának, aki lesi a kívánságait és még háztartási kekszet is hoz. Ami egyébként a kedvenc desszertje, fene a gusztusát.

Kanalazni egyre szebben tud, igaz, változatlanul kerül mindenhova a pépből, de már a szájába is, ami eredmény.

Szívesen rajzol, főleg, ha filctollat szerez, és nem olyan kommersz alapot kell használnia, mint a papír. Ma például egész arcát és mindkét kezét (azt is, amiben a filctoll volt) tökéletesen hézag nélkül citromsárgára festette.

Érdekli a szobrászat is, bárhol sétálunk, kiszúrja az állatot akár csak egy eldugott részletben is ábrázoló szobrokat.