Magasság nem akadály

Legfeljebb lassítja a dolgokhoz való hozzájutást. Még szerencse, hogy feltűnt a nagy csend. Azért mielőtt eloroztam volna, még megörökítettem a pillanatot.

16 hónapos

Pontosan tudja, hogy mit akar, de a kifejezéssel még gondjai vannak. Ezért az életünk mostanában jóval több decibelen zajlik, mint szeretném. Ha rossz napja van, elképzelhető, hogy a sétát és az alvást leszámítva egy permanens üvöltés tölti ki az időt. Mert micsoda dolog, hogy ő mutatja, mit adjanak a kezébe, aztán mégse kapja meg. Pont azt. Csak egy mellette lévő dolgot. És egy másik mellette lévőt. Egy tele konyhapolc esetében sok a mellényúlási lehetőség.

Enne ő továbbra is, de nem mindegy mit. Az utóbbi időben a szokásos főzelékes menüt szabotálja, viszont ipari mennyiségű epret és meggyet fogyaszt. Az ujjaim-körmeim úgy néznek ki, mintha a húsiparban dolgoznék és puszta kézzel egész nap csirkék nyakát vágnám el. És ha kimagozok egy nagy adagot, majd kicsit magára hagyom, akkor ne csodálkozzak, hogy miután elfogytak az előkészített szemek, ráfanyalodik a még ki nem magozottra. Remélem, az csak szóbeszéd, hogy a lenyelt meggymag nagy mennyiségben vakbélgyulladást okoz. Egyébként 15 mag 10 perc alatt nagy mennyiségnek számít?

Hosszan elmatat a homokozóban vagy a kavicsos játszótéren, idelapátol, odaszitál. Eközben persze nemcsak nyakig, hanem talptól fejtetőig homok kerül mindenhova. Ami után hajat kell mosni. Igyekszem kivárni a pillanatot, amikor amúgy is ordít, így legalább nem tűnik fel, hogy a hajmosás miatt is. Mert már ő sem szereti ezt a tortúrát - hiába, tanul a nagytesótól.

Akivel egyébként remekül elvannak. Hol egyik, hol másik nyer a küzdelmekben. Testi erőért Kristófnak sem kell a szomszédba menni, simán lebirkózza Doreszt, ha arról van szó. Már hintázik a zöld hintalovon, mindenre fölmászik, és meg van sértődve, ha a játszótéren nem engedem fel olyan magasságba, ahova már nem tudnék utánanyúlni. Rendre megzavarja a játszóteres anyukákat, akik külleme alapján kisebbnek gondolják, és nem tudják hova tenni, hogy ilyen ügyesen mozog.

És valóban, hízásban mostanában nem jeleskedik annyira, épp 10 kiló, ami nem kevés, de a kezdeti hájtengerhez képest most már szimplán masszívan néz ki. És nem túl magas, bár hosszra nem mértük mostanában, csak a kortársakhoz viszonyítunk.

Kedvenc állata a kutya, főleg a szemben lévő erkélyen lakó. Vele rendszeresen kommunikál ugatva. Velünk is kommunikál persze, például amikor elmegy aludni, szertartásosan pápázik az egész családnak. És ugyan sok értelme nincs annak, amiket mond, de folyamatosan beszél, és változatosan intonál - már-már azt hihetnénk, hogy kell értelmet keresni benne.

Munkába állásomat nem sínylette meg: soha nem sír reggel, amikor elmegyek, ellenben amikor miskolci Nagyi délután hazaindul, azt alig akarja engedni. Gondolom, örül neki, hogy sikerült egy újabb feltétlen hívet szerezni magának, aki lesi a kívánságait és még háztartási kekszet is hoz. Ami egyébként a kedvenc desszertje, fene a gusztusát.

Kanalazni egyre szebben tud, igaz, változatlanul kerül mindenhova a pépből, de már a szájába is, ami eredmény.

Szívesen rajzol, főleg, ha filctollat szerez, és nem olyan kommersz alapot kell használnia, mint a papír. Ma például egész arcát és mindkét kezét (azt is, amiben a filctoll volt) tökéletesen hézag nélkül citromsárgára festette.

Érdekli a szobrászat is, bárhol sétálunk, kiszúrja az állatot akár csak egy eldugott részletben is ábrázoló szobrokat.

Nagyfiú

Vannak szemfogai, és ügyesen iszik igazi, felnőtteknek való pohárból. Hogy leönti-e magát közben, azt nem tudom, de mindegy is, a fognövés miatt így is, úgy is mindig tiszta nyál a ruhája.

Találós kérdés

Vajon mi történt a zuhanyozás-hajmosás negyed órája alatt a járókában, ha az eredetileg kulturált külsővel bíró gyerek előbb említett idő elteltével úgy nézett ki, mint aki épp most meszelt ki egy komplett falut? A megoldásért görgesse lefelé az oldalt :)
























A járókába korábban becsempészett fogkrémes tubust kinyitotta és a xilofon ütőjének nyelét módszeresen bedugta előbb a tubusba, aztán a szájába. Aztán mindenhova szétkente. Vicces, nem igaz?

kedvencek és egyéb apróságok étkezésről

Kristóf végre újra eszik. Egy elhúzódó hasmenés következtében kicsit lefogyott, és már nem is gondoltam, hogy valaha újra tömni fogja magába az ételt, annyira sokáig tartott a tányérban turkálós korszaka. Biztos az is közrejátszott, hogy mostanában már határozottan ő szeretne enni egyedül. Ha én kanalaznék, az az esetek többségében komoly ellenállást vált ki nála. De mert a kanállal szájba találás nem teljesen profin megy - értsd: odatalál ő, csak éppen addigra már megfordította a kanalat és minden lesett az ölébe vagy az etetőszékre -, a korábbi pürés ételekről teljesen leálltunk. Pedig az egy egyszerű módja a változatos és sok zöldséget tartalmazó étkezésnek. Maradtak a darabos ételek, azok közül is azok, amelyek elég szilárdak ahhoz, hogy kibírják az ujjakkal szétnyomkodásos játékot. Néha sikerül a becsapós módszert alkalmazni, azaz én etetem villával/kanállal, ő pedig egy kettes számú tányérból és kettes számú evőeszközzel kaparászik. De olyan is van, hogy kizárólag ő akarja csinálni. Hát, ilyenkor nem sok minden landol a szájában.
De mi az, ami mindig jöhet? Mazsola, joghurt és mint a napokban kiderült: húsvéti főtt sonka. Eszembe se jutott volna egyébként füstölt sonkát adni neki, de annyira határozottan azt és csak azt kérte, hogy végül kipróbáltam. Azóta két pofára tömi. Hasonlóan ízlett neki a kaliforniai paprika. Azt még ki kell találni, hogy annak a foltjait hogy lehet eltávolítani a ruhából. (Persze csak először követtem el azt a hibát, hogy előke nélkül adtam a kezébe.) De egyéb zöldségekkel is jó barátságban van. Hosszú hónapok óta nem csinltam spenótot, valahogy elfelejtődött, illetve csak quiche formájában ettünk. Most viszont, hogy a klasszikus spenótfőzelék és krumpli összeállítást kínáltam neki, kétemberes adagot fogyasztott belőle. (Az már csak külön jó, hogy Doresz is szereti újabban és ismét, úgyhogy ez egy viszonylag rizikómentes étel lesz.)

És az önálló evés egy újabb lépcsőfoka: villát beszúr az ételbe, étel persze nem szúródik föl - ha mégis, akkor leszedi -, majd villa precízen szájba visz, nagy harapás, lenyal, majd a másik kézzel a felszúrásra mégsem került ételdarab kézzel szájbatöm, végül diadalittasan nevet.
Ja igen, majd elfelejtettem: az almát is harapva eszi, mint a nagyok, és a kétfülű bögréből, ha nincs túlságosan tele, egyedül is egész jól iszik. Bár időnként ezután ruhacserére van szükség...

Azt azért el kell mondanom, ha indián lenne, valószínű azt a nevet kapná, hogy Csokipapírzörgésfelismerő Gyurmaevő. Úgyhogy jó lesz vigyázni.

Új technika

Kristóf egyedül, kanállal eszi a borsófőzeléket. Igaz, technikája enyhén szólva sajátságos, de mindenképp merőben új. Először kanállal párszor jól megkavarja a főzeléket, aztán a másik kezével felcsipegeti és egyenként szájába rakja a borsószemeket és a feltétként adott rántottadarabokat. Három szemenként újra kavarás jön kanállal. Egész nagy adagokat képes így kivégezni, és látszólag rettentő büszke új tudományára.

Elmaradásom

Addig-addig húztam, míg az egyéves lista még 13 hónapos korára sem készült el.

Az utóbbi hónapban történt ugyan egy és más, de azért a legtöbb mostani képessége már egy hónappal ezelőtt is megvolt, így most összevonom a feladatot.
Mozgás: egy évesen már nemcsak hogy járt, de egyenesen tepert. Ha meg is botlott a földön heverő valamikben, tudott korrigálni. Mostanra már kergetőznek is egymással a kölkök. Egyéves szülinapját azzal ünnepelte meg, hogy felmászott a fotelre. Mostanra már lemászni is tud szerencsére. Ez a fölmászás egyébként is kedvenc elfoglaltsága, a fürdőszobai fellépőre is állandóan felmászik, hogy aztán belecsimpaszkodjon a mosdókagylóba anyja nemtetszését kivívva ezzel.

A fürdőszoba amúgy is a kedvenc helye. Imád például a WC-kagylóban kotorászni. Imádja bedobálni a kádba a tusfürdős és egyéb flakonokat. Imádja ezeket a flakonokat a szájába venni. Szerencsére az erősebb vegyszerektől elriasztotta, hogy amikor Doresz meglátta a mosószereknél kotorászni, azonnal ráordított, hogy Kristóf, az gyegyszer! (sic)

Enni nagyjából ugyanúgy szeret, mint korábban, csak jobban. Egy ideig már azt hittük, hogy vége a bébipapis korszaknak, mert akármit kínáltunk neki, kizárólag a kézbefogós dolgok érdekelték, de leginkább az, amit a mi tányérunkból vehetett ki. Aztán később megint rákattant a pépre, fene se érti. Az egyéves jubileumtól meg is könnyebbültünk, végre legálisan eszik tojást és mézet. Joghurtot azelőtt nem próbáltunk adni neki, de mióta megkóstolta, már elég, ha hasonló alakú dobozt lát, azonnal transzba esik.

Próbálkozna az egyedül evéssel is, ha hagynám. Mondjuk abban az esetben mindenütt lenne étel, csak a szájában nem, úgyhogy azt a kompromisszumot találtuk, hogy ő is kap kanalat és üres tálkát, de csak egy kanálnyi ételt kenhet szét a Mindenhol. Érdekes egyébként, Doresznál fel sem merült, hogy játék legyen az asztalon evés közben, Kristófnál meg sajnos muszáj, akkor automatikusan nyitogatja a száját, ha a kezét is lefoglaljuk valami autóval vagy egyéb ilyesmivel.

Már azt is elég világosan tudtunkra adja, ha inni kér. "Isz isz" a varázsszó, de persze a sz és a s közötti hangot kell elképzelni, ami miatt nem mindig kapcsolok elsőre, hogy mit akar. Ma is vissza kellett kérdeznem, hogy inni kérsz? Erre ő : ieie. Azaz igen, igen. Mássalhangzók képzésével nem fárasztja magát.

Mond még olyanokat, hogy ját (játék), valamint Doe (Doresz) - a szokásos apa és anya már elég régen van. Legutóbb azon kaptam rajta, hogy a szemközti ház erkélyére kizárt kutyával beszélget, de a konvenciókkal ellentétben nem vauvaut, hanem mindenféle egyebet mondott. Viszont valódi beszélgetés volt, mindkét fél szóhoz jutott felváltva.

Valamelyik nap pedig - ennek a beszélgetésnek a másnapján - séta közben először mutatott érdeklődést kutya iránt, konkrétan rámutatott hosszan, és szintén hadovált valamit, amit én úgy értelmeztem, hogy "az is pont ilyen volt, amelyikkel tegnap dumáltunk."

Kedvenc szórakozása az ablakon való kinézés, úgyhogy jó sokat kell kézben tartani, pedig már nem könnyű. Pontos adatot sajnos nem tudok mondani, mert az egyéves státuszra még mindig nem bírtunk eljutni, de szubjektív mérőműszerem szerint a súlya megfelelő.

Kedvenc játékszerei a babák és a főzős eszközök. Főzős eszköznek számít minden, ami kicsit is hasonlít egy tálkára és egy kanálra. Olyan is szokott lenni, hogy a játékétellel megetet minket. Még nyammog is hozzá, amikor nyújtja a szánkoz. A bábokat és babákat is eteti. (Ehhez képest Doresz vonatozik és kalapácsol - semmi nyoma a nemi sztereotípiáknak) Jól feltalálja magát más gyerkek között is, pl. az IKEA játszóban gyakoroltunk valamelyik nap. Van egy előnye az egykori egyéves Doreszhez képest: Kristófot nem olyan könnyű ledönteni a lábáról, úgyhogy nagyobb gyerekekkel is megvívja a harcokat.

Az alvás még mindig az a téma, amiről ne is beszéljünk. Tegnap, amikor hn 2-kor már negyedszerre keltem fel hozzá (11-kor felüdtem le), akkor elég ideges voltam. Nem mintha ez különleges eset lenne, csak épp már fogynak az erőtartalékaim. Megbeszélte a családi kupaktanács, hogy mától fogva az éjszakai szoptatásokat elfelejtjük, és bízunk benne, hogy ő is három nap alatt le fog szokni róla, hogy minimum hatszor ébredjen, mint annakidején a nővére. Talán emiatt a nyugtalan alvás miatt van az is, hogy nappal még kétszer alszik, sőt, egyszer kora este is időnként. Persze ez a két alvás nagyon kényelmes nappal, de éjszaka megvan az ára, és azt hiszem, ideje, hogy némi információt adjunk át neki a bioritmus témájában.

Még ide kívánkozik, bár csak a 13 hónapos listába, hogy nemrég először használta a ceruzát rendeltetésszerűen. Szerintem az ovis hittanon leste el, ahol egyébként aktív tag: a másik két "kistesóval" együtt csinálják a show-t.

Foga is van, jó sok és rendesen fáj is, amikor megharap valakit, megszámolni nem engedi, de az biztos, hogy 3 új rágófoga van a múltkoriakhoz képest.

Képüzi Kabára

Élni tudni kell. Kaja, lufi, nő.

Ma 11 hónapos

A tízhónapos bejegyzés elmaradt, így most nagy az ugrás. Kristóf már jár és a maga módján beszél. Az "anya" már teljesen egyértelmű, csak nekem mondja, nekem viszont gyakran. És amúgy is, nagyon sokat dumál, mérgesen veszekedik, ha úgy adódik, Doresszal diskurál, ha épp olyanjuk van.
Reggelente simán nyerek 15-20 percet, ha Kristóf első hangjaira Doreszt beküldöm, mert aranyosan eljátszanak. Olyan is előfordult már, hogy végül mindketten visszaaludtak még egy kicsit.
Napközben is egyre több időt töltenek együtt, tegnap például azt vettük észre, hogy zárt ajtók mögött szépen, csendben elvannak már nagyon sok ideje. Dani belesett a kulcslyukon, minden rendben volt, ketten külön, mégis egymás társaságától megnyugodva játszottak.
Kristóf egyébként már tényleg nagyon ügyesen mozog, megy, ahova csak akar, sőt, például az Ikeás hintalóra is szépen próbál felmászni, ahogy Doresztől látta.
Enni továbbra is szeret, különösen a rágható, kézbevehető dolgokat, amelyeknek a neve kenyér. Óvatlan pillanatban karácsony körül mézeskalácshoz is hozzájutott, azt is eléggé csípte.



Nemrég először volt látogatóban keresztszülei új otthonában, ott is példásan viselkedett.

játszós

Akár igazi a kenyér, akár műanyag, Kristóf le nem tenné.

etetőszékben mindig boldog

holnapután kilenc hónapos

És már igazi nagylegény. Éppen egyik rágófogát növeszti - jelentősen lecsökkentve ezzel alvással eltölthető időmet. Éjszaka éjfél és négy között negyed-fél óránként ébred. Érdekes módon előtte kilenctől éjfélig csak egyszer szokott felébredni, és ha kis mázlim van, akkor négy és hat között végig alszik.
Unokatesóival is alakul a kapcsolata: Hanna Zorkát édesen simogatja a maga esetlen mozdulataival, úgyhogy figyelni kell rendesen, nehogy túl sokáig próbálkozzon a "na és mi történik akkor, ha a fején lévő két kis kört jó erősen megnyomom" kérdés megválaszolásával. Danit egyértelműen példaképként fogadja el. Nézi, láthatóan tanulni akar tőle, és megdöbbent arckifejezéssel, később pedig aggódva nézi, ha mondjuk Dani sikít, sír, kiabál.
Sajnálattal állapítottam meg, hogy jelenlétem nincs jó hatással a fiamra. Remekül eljátszik, ha nem vagyok otthon vagy a szobában, mindenki szívébe belopja magát. Ha viszont lát, azonnal eljátssza a hattyú halálát - kiprovokálva ezzel, hogy vegyem fel.
Megjegyzem, ma már odáig fajult a helyzet, hogy kipróbáltam Zsukka hordozókendőjét. (A mienk egyrészt otthon volt, másrészt már nem igazán szeretem benne hordozni, mert ennél a súlynál nagyon vágja a vállam.) És hát hihetetlen, össze se lehet hasonlítani a mienkkel, olyan puha, és annyira kényelmes. Szinte sajnálom, hogy nem most kezdem az anyaságot, akkor biztos ilyet vennék.
Apropó, súly: a múltkor az oltáskor megmérték a fiatalembert, 8,5 kiló, az nem kevés.
Napjait egyébként már valódi játékkal tölti: kiválaszt egy játékszert, odamegy érte - na jó, egyelőre még csak mászik -, aztán egy darabig lefoglalja magát. Persze továbbra is szívesen veszi, ha hordozzák, mi meg igyekszünk...
Sokat eszik, bár fogzáskor egy kicsit visszaesik a lelkesedése. A kiflicsücsök rágcsálásában persze ilyenkor jár a leginkább élen. Minap már egy kis sajtot is kapott, és határozottan ízlett neki.
Doreszt nagyon szereti, kölcsönösen szórakoztatják egymást fürdéskor. Eddig csak Doresz állt a kád szélénél, amíg Kristóf fürdött, most már Kristóf is, amikor Doresz - és röhögnek és röhögnek. Időnként lökögetik egymásnak a keresztelőre kapott puha gumiautókat is.
Határozottan látszik már a pályaorientációja is: víz-gáz és fűtésszerelő lesz, ha ez így megy tovább.
Valamelyik nap fotózok is majd.

Doresz etet

Ez az új fejlemény, rájöttünk, így két gyereket is lehet vagy negyed órára ártalmatlanítani. Csak arra kell figyelni, hogy Doresz azon a címen, hogy megkóstolom, nem forró-e, meg ne egye az egészet Kristóf elől.

Ételmaradék van a száján, úgyhogy boldog

ez meg a banán

Illusztráljuk is az előzőt

ez a pizzaevés

Kristóf mai ebédje

1. egyharmad üveg pulykahúsos sütőtök
2. egyharmad üveg őszibarack gabonával

majd amikor a pizzába harapásomat hangos méltatlankodás kísérte

3. 10 cm-nyi pizzaperem egyedül szétrágcsálva

majd amikor apja szája felé közelíteni látta a banánt, és hangot adott a világon uralkodó igazságtalanságok fölötti bánatának

4. fél banán szintén szilárd, a maga természetes előfordulási formájában.

5. majd ezt leöblítette kis anyatejjel

Tudom, hogy korai, de kikövetelte. Mit van mit tenni.

kis éhező

Rájöttem, hogy Kristófot az utóbbi hetekben éheztettük. A sok nyűglődés meg bömbölés minden bizonnyal az éhség következménye volt. Szívesen szoptattam volna én, de minden érdekelte, percenként ötször forgatta a fejét, öt percnél tovább nem kötötte le az evés, így aztán valószínűleg fogyhatott a tejmennyiség. Az valamennyit segített, hogy megpróbáltam ingermentes környezetben etetni, azaz Doreszt halló- és látótávolságon kívülre szorítani, amikor csak lehetett, de sajnos nem lehetett elég gyakran. Az orvos ugyan azt mondta, jó lenne kizárólag anyatejnél maradni 6 hónapos koráig, de engedélyt kaptunk, hogy kipróbáljuk a tejpépeket. Kristóf azóta zabál. És zabál. És zabál. Olyan mennyiségeket nyom be egyetlen alkalommal, amiket Doresz annakidején két-három nap alatt... köpött vissza. A nyaralás alatt csak amikor meglátta a kis csészét, amibe kikevertük neki a pépet, már üdvrivalgásban tört ki. Ennek örömére üveges bébiételt is kóstoltattunk vele, és egy vacsorára az üveg egyharmadát fogyasztja el széles jókedvvel. Úgyhogy a gyereknevelés új örömei tárulnak fel előttem: ezek szerint az étkezés nem feltétlenül idegbaj, nem feltétlenül lesz sárga és zöld foltos a fal, a padló, valamint anya és gyermek teljes ruhatára. És a bónusz, hogy mióta egyéb kajákat is kap, valahogy a szoptatáshoz is több türelme van. Azt persze némileg túlzásnak tartom, hogy amikor meglátja a tányéromat, olyan elánnal nyúl bele és úúúúgy nézi a rajta lévőket, mintha háborús szükség lenne, és én előle enném el az utolsó falatokat.
Látszik is a sok evés, Kristóf kábé duplaakkorának tűnik az autósülésben, mint mikor elindultunk nyaralni.

kis orális

Kristóf, ez a kis gömböc, azzal lep meg minket az utóbbi hetekben, hogy akkor boldog, ha van valami a szájában. Oké, hogy minden okos könyv szerint ez a normális, de valahogy Doresz annyira kerülte a szája és egyéb tárgyak közötti mindennemű kapcsolatfelvételt, hogy számunkra az lett a normális, és amit mostanában látunk, az a szokatlan.
Ha lefekszik, szájába gyűri az alatta lévő lepedőt. Akkor is, ha amúgy feszesen be van tűrve - megoldja. Szájába veszi a játékot, ami fentről lóg a játszószőnyegén. Ha nem megy, mert mondjuk nem ér el odáig, akkor cibálja és ideges. Imádja a fogínyvakaróját, bizony, ilyen is van neki, ez a fő napi jutalom számára, hogy vakarászom az ínyét. Doresz szerintem annakidején minimum kiszaladt volna a világból, ha ilyet tettem volna vele, habár járni nyilván nem tudott. A múltkor csak úgy poénból szájába dugtam - mármint Kristófnak - egy szelet pizzát. És nagyon gyorsan kellett kapcsolnom, nehogy leharapja. Látszott, zokon vette, hogy elvettem a beígért finomságot. Ha pedig semmi nincs, akkor a kezét nyomja az arcába, de nem ám csak egy ujjat, hanem az egész öklét. Ugyanakkor - gondolom, rájött, hogy a túl sok evésnek hányás a vége - a mellenlógás nem kedvenc sportja, és csak addig űzi, amíg feltétlen muszáj.
Komolyan úgy tűnik nekem, hogy amikor valamit mutatok neki, szájjal tapintva akarja megismerni.
Mellesleg pedig, mivel mostanában többször szoptatás után is éhesnek tűnt, próbaképp tejmentes pépet is applikáltam a bébihúsba, amit egyrészt fintor nélkül tűrt, márészt le is nyelte, harmadrészt pár kanál után nagyra nyitotta a száját és két kézzel irányította a kanalat bécsi kapu méretű szájába. Azt hiszem, dúl az orális fázis.

Ideje már írni Kristófról, tegnap meg ma úgyis ő volt a főszereplő itthon.
Elsőre a száraz adat, kaja után 6630 grammot nyomott, ami azt jelenti, hogy hízik ő, csak már korántsem olyan gyorsan, mint eddig. Most ezen lehet agyalni, vajon normális-e vagy kevesebb tejhez jut, mint szeretné, én is ezt teszem folyton, de egyelőre úgy tűnik, nem annyira éhes, mint amilyen rossz ízű a tápszer. (Merthogy kíváncsiságból csináltam neki egy adagot, de se pohárból, se cumiból, se kiskanálból nem csúszott le.)
Volt pár nehéz napunk, ezt most nem úgy írom pl. 1.-ben, mint általában a kismamák, hanem úgy, hogy neki rossz napjai voltak, minek következtében nekem és Doresznak is. Kristóf ugyanis nyöszörgött egyfolytában vagy két napot, és nem tudtam rájönni, hogy miért. Első gondolatom az időjárás volt, meleg is, fülledt is, eső előtti nyomiság, ami végülis egy felnőttet is megkínoz. A második a "vajon éhes-e", de aztán ezt kizártuk a tápszerkísérletekkel, a harmadik pedig a fogzás. Erre még lehet is esély, hiszen az ínymasszírozásra nagyokat vigyorog, csak hát mégsem lehet egész nap a szájában a kezem, úgyhogy ezt csak különleges jutalomként alkalmazom.
Lényeg az, hogy a kis nyűgös királyfiú eléggé megnehezítette a létezést itthon. Karban is sírt, nyöszörgött, de azért letenni mégsem akartam, hogy még magányosnak is érezze magát egyéb nyavalyái mellett.
Hogy az ezzel járó háttérbe szorítottságot elégelte-e meg Doresz vagy szimplán ügyetlen volt, nem tudni, de tegnap délben legurította/lehúzta Kristófot a kanapéról. Mindenesetre eléggé megijedtem, Dani meg aztán főleg, úgyhogy a biztonság kedvéért bevittük a klinikára. Csináltak róla röntgent, meg belenéztek a szemébe is (már mint elég mélyen), de szerencsére semmi baja.
Ennek örömére, mert gondolom tetszett neki a gurulást követő súlytalanság, ma már nagy távolságokat tett meg a szőnyegen gurulva. A kanapé mint tartózkodási hely mostantól megszűnt biztonságosnak lenni. Mondjuk az a baj, hogy a szőnyeg sem az, ha Doresz a közelben tartózkodik. Ki kell találni valamit sürgősen...