Ideje már írni Kristófról, tegnap meg ma úgyis ő volt a főszereplő itthon.
Elsőre a száraz adat, kaja után 6630 grammot nyomott, ami azt jelenti, hogy hízik ő, csak már korántsem olyan gyorsan, mint eddig. Most ezen lehet agyalni, vajon normális-e vagy kevesebb tejhez jut, mint szeretné, én is ezt teszem folyton, de egyelőre úgy tűnik, nem annyira éhes, mint amilyen rossz ízű a tápszer. (Merthogy kíváncsiságból csináltam neki egy adagot, de se pohárból, se cumiból, se kiskanálból nem csúszott le.)
Volt pár nehéz napunk, ezt most nem úgy írom pl. 1.-ben, mint általában a kismamák, hanem úgy, hogy neki rossz napjai voltak, minek következtében nekem és Doresznak is. Kristóf ugyanis nyöszörgött egyfolytában vagy két napot, és nem tudtam rájönni, hogy miért. Első gondolatom az időjárás volt, meleg is, fülledt is, eső előtti nyomiság, ami végülis egy felnőttet is megkínoz. A második a "vajon éhes-e", de aztán ezt kizártuk a tápszerkísérletekkel, a harmadik pedig a fogzás. Erre még lehet is esély, hiszen az ínymasszírozásra nagyokat vigyorog, csak hát mégsem lehet egész nap a szájában a kezem, úgyhogy ezt csak különleges jutalomként alkalmazom.
Lényeg az, hogy a kis nyűgös királyfiú eléggé megnehezítette a létezést itthon. Karban is sírt, nyöszörgött, de azért letenni mégsem akartam, hogy még magányosnak is érezze magát egyéb nyavalyái mellett.
Hogy az ezzel járó háttérbe szorítottságot elégelte-e meg Doresz vagy szimplán ügyetlen volt, nem tudni, de tegnap délben legurította/lehúzta Kristófot a kanapéról. Mindenesetre eléggé megijedtem, Dani meg aztán főleg, úgyhogy a biztonság kedvéért bevittük a klinikára. Csináltak róla röntgent, meg belenéztek a szemébe is (már mint elég mélyen), de szerencsére semmi baja.
Ennek örömére, mert gondolom tetszett neki a gurulást követő súlytalanság, ma már nagy távolságokat tett meg a szőnyegen gurulva. A kanapé mint tartózkodási hely mostantól megszűnt biztonságosnak lenni. Mondjuk az a baj, hogy a szőnyeg sem az, ha Doresz a közelben tartózkodik. Ki kell találni valamit sürgősen...