
Kristóf rettentően élvezte a keresztelést. Amíg a vizes rész tartott, tapicskolt a keresztelőmedence üveglapjára a lecsordogáló folyadékban,

majd az áldáskor lapozgatott egy kikészített könyvet.

Aztán következett az áldás, amin nagyon meghatódtunk, főleg mert a szöveg egy régi barátnőmtől származott.

Itt pedig már az egyik keresztanya kezében látható a kis ünnepelt.

Itt kell megsúgnom, hogy Tam szerzett egy dalt Kristófnak, de mert ő egy ilyen szégyellős fajta, meg nagyon szerény is, csak akkor adta oda a cédét, amikor a vendégek többsége már elment, így ezt nem hallhatta, csak egy egész szűk kör. De sebaj, a szám slágergyanús, így reméljük, a következő Megacsend koncerten már hallhatjuk mindenféle hangszerrel kísérve.
Nagyon örültünk az egész ünnepnek, szépen meg is hatódtam, meg minden. Köszönjük Mariannak a szertartásos meg prédikációs részt, Taméknak a tortát meg a dalt, Diának meg a két nagymamának a sütiket, Szilvinek a fotókat, a keresztszülőknek, hogy készek voltak szorosabbra fonni baráti kötelékeinket - vagy hogy is mondják az ilyet rendesen -, és természetesen mindenkinek, hogy ott volt és a kedves ajándékokat.
Mondtam is Daninak este, hogy egy ilyen keresztelő után kedvem támadt szülni még két gyereket. Aztán meggondoltam magam, de ez nem a keresztelőn múlt.
ps.: Egyébként nem volt véletlen a sok hiszti, Doresz ma reggelre lázasan ébredt. Tudtam én, hogy nem rosszaságból ilyen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése