A tízhónapos bejegyzés elmaradt, így most nagy az ugrás. Kristóf már jár és a maga módján beszél. Az "anya" már teljesen egyértelmű, csak nekem mondja, nekem viszont gyakran. És amúgy is, nagyon sokat dumál, mérgesen veszekedik, ha úgy adódik, Doresszal diskurál, ha épp olyanjuk van.
Reggelente simán nyerek 15-20 percet, ha Kristóf első hangjaira Doreszt beküldöm, mert aranyosan eljátszanak. Olyan is előfordult már, hogy végül mindketten visszaaludtak még egy kicsit.
Napközben is egyre több időt töltenek együtt, tegnap például azt vettük észre, hogy zárt ajtók mögött szépen, csendben elvannak már nagyon sok ideje. Dani belesett a kulcslyukon, minden rendben volt, ketten külön, mégis egymás társaságától megnyugodva játszottak.
Kristóf egyébként már tényleg nagyon ügyesen mozog, megy, ahova csak akar, sőt, például az Ikeás hintalóra is szépen próbál felmászni, ahogy Doresztől látta.
Enni továbbra is szeret, különösen a rágható, kézbevehető dolgokat, amelyeknek a neve kenyér. Óvatlan pillanatban karácsony körül mézeskalácshoz is hozzájutott, azt is eléggé csípte.
Nemrég először volt látogatóban keresztszülei új otthonában, ott is példásan viselkedett.
1 megjegyzés:
Alig három hét van a legkisebb gyermekeink között:-)
Megjegyzés küldése