kedvencek és egyéb apróságok étkezésről

Kristóf végre újra eszik. Egy elhúzódó hasmenés következtében kicsit lefogyott, és már nem is gondoltam, hogy valaha újra tömni fogja magába az ételt, annyira sokáig tartott a tányérban turkálós korszaka. Biztos az is közrejátszott, hogy mostanában már határozottan ő szeretne enni egyedül. Ha én kanalaznék, az az esetek többségében komoly ellenállást vált ki nála. De mert a kanállal szájba találás nem teljesen profin megy - értsd: odatalál ő, csak éppen addigra már megfordította a kanalat és minden lesett az ölébe vagy az etetőszékre -, a korábbi pürés ételekről teljesen leálltunk. Pedig az egy egyszerű módja a változatos és sok zöldséget tartalmazó étkezésnek. Maradtak a darabos ételek, azok közül is azok, amelyek elég szilárdak ahhoz, hogy kibírják az ujjakkal szétnyomkodásos játékot. Néha sikerül a becsapós módszert alkalmazni, azaz én etetem villával/kanállal, ő pedig egy kettes számú tányérból és kettes számú evőeszközzel kaparászik. De olyan is van, hogy kizárólag ő akarja csinálni. Hát, ilyenkor nem sok minden landol a szájában.
De mi az, ami mindig jöhet? Mazsola, joghurt és mint a napokban kiderült: húsvéti főtt sonka. Eszembe se jutott volna egyébként füstölt sonkát adni neki, de annyira határozottan azt és csak azt kérte, hogy végül kipróbáltam. Azóta két pofára tömi. Hasonlóan ízlett neki a kaliforniai paprika. Azt még ki kell találni, hogy annak a foltjait hogy lehet eltávolítani a ruhából. (Persze csak először követtem el azt a hibát, hogy előke nélkül adtam a kezébe.) De egyéb zöldségekkel is jó barátságban van. Hosszú hónapok óta nem csinltam spenótot, valahogy elfelejtődött, illetve csak quiche formájában ettünk. Most viszont, hogy a klasszikus spenótfőzelék és krumpli összeállítást kínáltam neki, kétemberes adagot fogyasztott belőle. (Az már csak külön jó, hogy Doresz is szereti újabban és ismét, úgyhogy ez egy viszonylag rizikómentes étel lesz.)

És az önálló evés egy újabb lépcsőfoka: villát beszúr az ételbe, étel persze nem szúródik föl - ha mégis, akkor leszedi -, majd villa precízen szájba visz, nagy harapás, lenyal, majd a másik kézzel a felszúrásra mégsem került ételdarab kézzel szájbatöm, végül diadalittasan nevet.
Ja igen, majd elfelejtettem: az almát is harapva eszi, mint a nagyok, és a kétfülű bögréből, ha nincs túlságosan tele, egyedül is egész jól iszik. Bár időnként ezután ruhacserére van szükség...

Azt azért el kell mondanom, ha indián lenne, valószínű azt a nevet kapná, hogy Csokipapírzörgésfelismerő Gyurmaevő. Úgyhogy jó lesz vigyázni.