Vagány

Magasság nem akadály

Legfeljebb lassítja a dolgokhoz való hozzájutást. Még szerencse, hogy feltűnt a nagy csend. Azért mielőtt eloroztam volna, még megörökítettem a pillanatot.

Doresz fényképezte

A banda sztárja

Küldjük Tamnak, és ezennel teszteljük, hogy olvassa-e a blogot :D

Kukucskálós és sétálós

Bölcsis jel

Vajon ha a "nemzetiszínű zászló" jelet választotta volna tegnap, akkor ma kimondja, hogy "emzetiszínű ászló"? Mert azt tényleg mondja, hogy "abda".

Újdonsült bölcsis

Már második napja ismerkedik Kristóf a bölcsivel - és mondhatom, tetszik neki.

A gondozónők közül az egyiket Dórinak hívják - teljesen meg volt hatva, hogy Kristóf állandóan azt hajtogatta, hogy "Dóli, Dóli". Persze kiábrándítottam - Kristóf az utóbbi időben Doreszt nevezi Dólinak. Gondolom, csak eszébe juthatott a nővére. (Egyébként mostanában egyre több jelét adja, hogy hiányzik neki Doresz, ha épp nincs otthon, vagy reggel, amikor még alszik. Nem egyszer fel is ébreszti, amikor megelégelte a testvértelen állapotot.)

A bölcsi egyébként kinti játékokkal nagyon jól fel van szerelve: rengeteg labda, minden gyereknek jut kismotor, remek mászóka, kerti ház, homokozó, minilibikókák, fűnyírók, ugrálós labdák. Kristóf is elég hamar rákapott a labdázásra, beállt bandázni is, a végén meg csajozott is egyet, helyesebben kettőt. Mondjuk egyelőre nem volt nagy sikere, ezek a lányok nem annyira szeretik, ha ki akarja valaki szúrni a szemüket és kitépni a hajcsatot a hajukból. Nem is értem.

Kristóf nem egy határozott alkat, első napon nem sikerült jelet választani magának. Hezitált a szív, a labda és a perec között. Végül a második napon a labda mellett kötött ki, aminek szívből örülök.

Holnap azt is kipróbáljuk, hogy tűri, amikor rövid időre egyedül hagyom az oroszlán barlangjában.

Játékok

Gyerekkínzás - avagy a budakeszi vadasparkban jártunk

Azt hittük, hogy remek élményt fogunk biztosítani a gyermekeknek, amikor reggel eldöntöttük, hogy ma - Anna és Peti nyomán - a Budakeszi Vadasparkba megyünk kirándulni, ezzel szemben akaratunkon kívül gyerekkínzást követtünk el. Minden a muflonnál kezdődött. Békésen nézegettük, békésen nézegetett, amikor egyszer hirtelen közölnivalója támadt - mármint a muflonnak - közvetlenül a kerítés mellett, miközben Kristófra szegezte spirálos szarvakkal szegélyezett tekintetét. Azt mondta meeeeeeeeeúúúúúúúúú. Kristóf erre azt mondta: oáááááááááááááá. Hosszú percekig üvöltött, szemében jeges rémület, amihez hasonlót nyilván az ősgyerek érezhetett, amikor ráüvöltött az ősoroszlán.

A szemben lévő ketrecben amerikai bölények legelésztek békésen. Kristófra már csak a megpillantásuk is sokkolóan hatott, újabb tízperces bőgés. Az sem segített, amikor a kerítéshez közelebb lépve próbáltam megmutatni neki, hogy van ám a bölénynek is gyereke - végtére is a gyerekbölény is nagyjából háromszor akkora volt, mint ő.

Természetesen az őzikesimogatóba is bemerészkedtünk, még ha térdig kellett is gázolni a kis ürülékgolyócskákban. Mondanom sem kell, hogy Kristóf ezt is végigrettegte. Itt sajnos még a babakocsiban sem lehetett biztonságban, mivel a narancsásrga szín eléggé bevadította az egyik legfélelmetesebb külsejű (éppen vedlő) állatot. Amikor a legkisebb őzgida barátságosan közelíteni próbált Kristófhoz, úgy döntöttünk, hogy jobb, ha elhagyjuk az állatsimogatót.

Külön megtiszteltetésnek vettük, hogy a legnagyobb aganccsal rendelkező szarvas hajlandó volt figyelmet szentelni az általunk bedobott fűgombóckáknak (hivatalos zooeledel). Nem így Kristóf, aki azonnal sírógörcsöt kapott, ahogy meglátta közeledni az agancsokat a kerítés felé. A zergéknél ugyanez volt a helyzet. Az egyedüli állat, amitől nem félt állatkerti körútunk első felében, a kilátó alatt magát békésen tisztogató cica volt. Azt akár órákig is elnézegette volna, ha nem unjuk meg előbb.

Aztán persze a gólya és vadkacsa is megnyerte tetszését, még kövekkel is megpróbálta megdobálni szegény állatokat, mire inkább elhagytuk a körletet. A farkas is szimpi volt neki, gondolom, azt hitte, kutya, egyéb indokot nem tudok elképzelni, hogy az ártalmatlan növényevőktől halálra rémült, az igazán veszélyes ragadozót meg havernak tekintette.

Persze a horror csúcsa a háziállat-simogató volt, azon belül is a szürkemarha, de annak megpillantása után már a mangalica és a fehér szamár is - pláne, miután valamelyik hangot is adott ki - hosszú percekig tartó ordítást váltottak ki.

Azt hiszem, Kristóf még nem állatkertérett.

Nyaralós képek

Eetoppa

Azaz "eldobtam". Az első szava, ami nem közvetlenül az életfenntartással és a közvetlen családi viszonyokkal kapcsolatos. Kontextusban helyesen használja, és világosan felismerhető, még ha leírva furán is néz ki.

Elorozta az egyik sapkámat

majd a sors különös szeszélye folytán belázasodott. Mellesleg ma 17 hónapos.

Játszóteres képek

melyeken lelepleződünk, hogy elhanyagoltuk az úrfi manikűrjét, de azért kárpótlásul kis szójátékkal is szórakoztatjuk az angolul tudókat.

Ez zsír!

Kristóf beszélni próbál. Szavakat és mondatokat mond - habár nem értjük, azért lehet hallani a hangsúlyból és a hanglejtésből. Gesztikulál is hozzá, mégpedig finoman, igényesen. Nem tudom, hogy a titá azt jelenti-e, hogy cica vagy hogy tiktak - mindkétféle szituációban szokta mondani, úgyhogy az se kizárt, hogy mindkettőt -, de az biztos, hogy amikor valami tetszik neki, akkor azt mondja "ez zsír!". Amikor meg nem tetszik, akkor azt, hogy "ez nem zsír!". Így a világ nagyjából két részre osztható, illetve háromra: zsír, nem zsír, zsiráf. Elsőre nem is rossz.

Na jó, olyan hagyományosakat is tud már, hogy "anya, adjál" meg "add ide", meg "éneszemmeg". Kicsit egysíkú tematika, ha belegondolok.

16 hónapos

Pontosan tudja, hogy mit akar, de a kifejezéssel még gondjai vannak. Ezért az életünk mostanában jóval több decibelen zajlik, mint szeretném. Ha rossz napja van, elképzelhető, hogy a sétát és az alvást leszámítva egy permanens üvöltés tölti ki az időt. Mert micsoda dolog, hogy ő mutatja, mit adjanak a kezébe, aztán mégse kapja meg. Pont azt. Csak egy mellette lévő dolgot. És egy másik mellette lévőt. Egy tele konyhapolc esetében sok a mellényúlási lehetőség.

Enne ő továbbra is, de nem mindegy mit. Az utóbbi időben a szokásos főzelékes menüt szabotálja, viszont ipari mennyiségű epret és meggyet fogyaszt. Az ujjaim-körmeim úgy néznek ki, mintha a húsiparban dolgoznék és puszta kézzel egész nap csirkék nyakát vágnám el. És ha kimagozok egy nagy adagot, majd kicsit magára hagyom, akkor ne csodálkozzak, hogy miután elfogytak az előkészített szemek, ráfanyalodik a még ki nem magozottra. Remélem, az csak szóbeszéd, hogy a lenyelt meggymag nagy mennyiségben vakbélgyulladást okoz. Egyébként 15 mag 10 perc alatt nagy mennyiségnek számít?

Hosszan elmatat a homokozóban vagy a kavicsos játszótéren, idelapátol, odaszitál. Eközben persze nemcsak nyakig, hanem talptól fejtetőig homok kerül mindenhova. Ami után hajat kell mosni. Igyekszem kivárni a pillanatot, amikor amúgy is ordít, így legalább nem tűnik fel, hogy a hajmosás miatt is. Mert már ő sem szereti ezt a tortúrát - hiába, tanul a nagytesótól.

Akivel egyébként remekül elvannak. Hol egyik, hol másik nyer a küzdelmekben. Testi erőért Kristófnak sem kell a szomszédba menni, simán lebirkózza Doreszt, ha arról van szó. Már hintázik a zöld hintalovon, mindenre fölmászik, és meg van sértődve, ha a játszótéren nem engedem fel olyan magasságba, ahova már nem tudnék utánanyúlni. Rendre megzavarja a játszóteres anyukákat, akik külleme alapján kisebbnek gondolják, és nem tudják hova tenni, hogy ilyen ügyesen mozog.

És valóban, hízásban mostanában nem jeleskedik annyira, épp 10 kiló, ami nem kevés, de a kezdeti hájtengerhez képest most már szimplán masszívan néz ki. És nem túl magas, bár hosszra nem mértük mostanában, csak a kortársakhoz viszonyítunk.

Kedvenc állata a kutya, főleg a szemben lévő erkélyen lakó. Vele rendszeresen kommunikál ugatva. Velünk is kommunikál persze, például amikor elmegy aludni, szertartásosan pápázik az egész családnak. És ugyan sok értelme nincs annak, amiket mond, de folyamatosan beszél, és változatosan intonál - már-már azt hihetnénk, hogy kell értelmet keresni benne.

Munkába állásomat nem sínylette meg: soha nem sír reggel, amikor elmegyek, ellenben amikor miskolci Nagyi délután hazaindul, azt alig akarja engedni. Gondolom, örül neki, hogy sikerült egy újabb feltétlen hívet szerezni magának, aki lesi a kívánságait és még háztartási kekszet is hoz. Ami egyébként a kedvenc desszertje, fene a gusztusát.

Kanalazni egyre szebben tud, igaz, változatlanul kerül mindenhova a pépből, de már a szájába is, ami eredmény.

Szívesen rajzol, főleg, ha filctollat szerez, és nem olyan kommersz alapot kell használnia, mint a papír. Ma például egész arcát és mindkét kezét (azt is, amiben a filctoll volt) tökéletesen hézag nélkül citromsárgára festette.

Érdekli a szobrászat is, bárhol sétálunk, kiszúrja az állatot akár csak egy eldugott részletben is ábrázoló szobrokat.

Nagyfiú

Vannak szemfogai, és ügyesen iszik igazi, felnőtteknek való pohárból. Hogy leönti-e magát közben, azt nem tudom, de mindegy is, a fognövés miatt így is, úgy is mindig tiszta nyál a ruhája.

Találós kérdés

Vajon mi történt a zuhanyozás-hajmosás negyed órája alatt a járókában, ha az eredetileg kulturált külsővel bíró gyerek előbb említett idő elteltével úgy nézett ki, mint aki épp most meszelt ki egy komplett falut? A megoldásért görgesse lefelé az oldalt :)
























A járókába korábban becsempészett fogkrémes tubust kinyitotta és a xilofon ütőjének nyelét módszeresen bedugta előbb a tubusba, aztán a szájába. Aztán mindenhova szétkente. Vicces, nem igaz?

Egyéves státuszvizsgálat 14 hósan

Azok kedvéért, akiket felvillanyoz a matematika: 9,60 kg és 12 db foga van. Felnézek az orvosra, hogy képes volt megszámolni. Kristóf mindent elkövetett, hogy ne sikerüljön neki.

Képek egy 14 hónapos mindennapjaiból

Először elvégeztetjük vele a piszkos munkát.



Aztán jutalomból lovagolhat egy kicsit.



A nap végén még pizsiben hódol kedvenc szenvedélyének, a székre mászásnak.

(Felhívom a figyelmet a kép előterében, a komódon látszó egy kimonó alakú noteszlapra nagy lila pöttyökkel. Ezt a családi divattervezőnk készítette - idén pöttyös a divat.)

kedvencek és egyéb apróságok étkezésről

Kristóf végre újra eszik. Egy elhúzódó hasmenés következtében kicsit lefogyott, és már nem is gondoltam, hogy valaha újra tömni fogja magába az ételt, annyira sokáig tartott a tányérban turkálós korszaka. Biztos az is közrejátszott, hogy mostanában már határozottan ő szeretne enni egyedül. Ha én kanalaznék, az az esetek többségében komoly ellenállást vált ki nála. De mert a kanállal szájba találás nem teljesen profin megy - értsd: odatalál ő, csak éppen addigra már megfordította a kanalat és minden lesett az ölébe vagy az etetőszékre -, a korábbi pürés ételekről teljesen leálltunk. Pedig az egy egyszerű módja a változatos és sok zöldséget tartalmazó étkezésnek. Maradtak a darabos ételek, azok közül is azok, amelyek elég szilárdak ahhoz, hogy kibírják az ujjakkal szétnyomkodásos játékot. Néha sikerül a becsapós módszert alkalmazni, azaz én etetem villával/kanállal, ő pedig egy kettes számú tányérból és kettes számú evőeszközzel kaparászik. De olyan is van, hogy kizárólag ő akarja csinálni. Hát, ilyenkor nem sok minden landol a szájában.
De mi az, ami mindig jöhet? Mazsola, joghurt és mint a napokban kiderült: húsvéti főtt sonka. Eszembe se jutott volna egyébként füstölt sonkát adni neki, de annyira határozottan azt és csak azt kérte, hogy végül kipróbáltam. Azóta két pofára tömi. Hasonlóan ízlett neki a kaliforniai paprika. Azt még ki kell találni, hogy annak a foltjait hogy lehet eltávolítani a ruhából. (Persze csak először követtem el azt a hibát, hogy előke nélkül adtam a kezébe.) De egyéb zöldségekkel is jó barátságban van. Hosszú hónapok óta nem csinltam spenótot, valahogy elfelejtődött, illetve csak quiche formájában ettünk. Most viszont, hogy a klasszikus spenótfőzelék és krumpli összeállítást kínáltam neki, kétemberes adagot fogyasztott belőle. (Az már csak külön jó, hogy Doresz is szereti újabban és ismét, úgyhogy ez egy viszonylag rizikómentes étel lesz.)

És az önálló evés egy újabb lépcsőfoka: villát beszúr az ételbe, étel persze nem szúródik föl - ha mégis, akkor leszedi -, majd villa precízen szájba visz, nagy harapás, lenyal, majd a másik kézzel a felszúrásra mégsem került ételdarab kézzel szájbatöm, végül diadalittasan nevet.
Ja igen, majd elfelejtettem: az almát is harapva eszi, mint a nagyok, és a kétfülű bögréből, ha nincs túlságosan tele, egyedül is egész jól iszik. Bár időnként ezután ruhacserére van szükség...

Azt azért el kell mondanom, ha indián lenne, valószínű azt a nevet kapná, hogy Csokipapírzörgésfelismerő Gyurmaevő. Úgyhogy jó lesz vigyázni.

kedvenc időtöltések mostanság

1. ablakpárkányon ácsorogni és kinézni az ablakon
2. vécécsészébe fejet beledugni
3. vécécsészébe egyéb dolgokat beledugni
4. megszerezni a telefonomat, ledobni a földre és ezzel előidézni, hogy a hívott fél hangját csak sejteni lehessen (kéretik kiabálni a telefonba, ha valaki felhív, de az sms hatékonyabb.)
5. megszerezni régi floppykat és nemrégi cd-ket, és beledobni a fürdőkádba
6. felmászni székekre és leesni onnan
7. fejet beverni falba és máshova teljesen szándékosan és sorozatban
8. a játszótéren kavicsokat szopogatni
9. társalogni a szomszéd kutyájával

Milyen kár, hogy az utolsó kivételével mindenre azt kell mondanom, hogy nem szabad.

agyrém

Kristóf - mint minden korabeli gyerek - felfedezte, hogy képes hangokat kiadni különféle eszközökkel. Kanállal csapkodja az asztalt, fedőket ver egymáshoz, rugdossa az etetőszék lábát, satöbbi. Eddig még rendben is volna. Az viszont már nagyon nincs rendben, hogy minden létező dologhoz, ajtóhoz, falhoz merő szórakozásból veri a fejét. Előlről és hátulról teljes erővel. Minél nagyobbat szóljon.
Láttam már olyan gyereket, aki ilyennel revolverezte a szüleit, ha mondjuk valamit el akart érni és nem engedték neki. De nem, Kristófnál nem erről van szó. Ő egyszerűen élvezi a hangot, amit ő okoz saját fejűleg - közben harsányakat nevet. Én meg szétaggódom magam, hogy vajon betöri-e így a saját fejét.

Új technika

Kristóf egyedül, kanállal eszi a borsófőzeléket. Igaz, technikája enyhén szólva sajátságos, de mindenképp merőben új. Először kanállal párszor jól megkavarja a főzeléket, aztán a másik kezével felcsipegeti és egyenként szájába rakja a borsószemeket és a feltétként adott rántottadarabokat. Három szemenként újra kavarás jön kanállal. Egész nagy adagokat képes így kivégezni, és látszólag rettentő büszke új tudományára.

A friss levegő hatása

Elmaradásom

Addig-addig húztam, míg az egyéves lista még 13 hónapos korára sem készült el.

Az utóbbi hónapban történt ugyan egy és más, de azért a legtöbb mostani képessége már egy hónappal ezelőtt is megvolt, így most összevonom a feladatot.
Mozgás: egy évesen már nemcsak hogy járt, de egyenesen tepert. Ha meg is botlott a földön heverő valamikben, tudott korrigálni. Mostanra már kergetőznek is egymással a kölkök. Egyéves szülinapját azzal ünnepelte meg, hogy felmászott a fotelre. Mostanra már lemászni is tud szerencsére. Ez a fölmászás egyébként is kedvenc elfoglaltsága, a fürdőszobai fellépőre is állandóan felmászik, hogy aztán belecsimpaszkodjon a mosdókagylóba anyja nemtetszését kivívva ezzel.

A fürdőszoba amúgy is a kedvenc helye. Imád például a WC-kagylóban kotorászni. Imádja bedobálni a kádba a tusfürdős és egyéb flakonokat. Imádja ezeket a flakonokat a szájába venni. Szerencsére az erősebb vegyszerektől elriasztotta, hogy amikor Doresz meglátta a mosószereknél kotorászni, azonnal ráordított, hogy Kristóf, az gyegyszer! (sic)

Enni nagyjából ugyanúgy szeret, mint korábban, csak jobban. Egy ideig már azt hittük, hogy vége a bébipapis korszaknak, mert akármit kínáltunk neki, kizárólag a kézbefogós dolgok érdekelték, de leginkább az, amit a mi tányérunkból vehetett ki. Aztán később megint rákattant a pépre, fene se érti. Az egyéves jubileumtól meg is könnyebbültünk, végre legálisan eszik tojást és mézet. Joghurtot azelőtt nem próbáltunk adni neki, de mióta megkóstolta, már elég, ha hasonló alakú dobozt lát, azonnal transzba esik.

Próbálkozna az egyedül evéssel is, ha hagynám. Mondjuk abban az esetben mindenütt lenne étel, csak a szájában nem, úgyhogy azt a kompromisszumot találtuk, hogy ő is kap kanalat és üres tálkát, de csak egy kanálnyi ételt kenhet szét a Mindenhol. Érdekes egyébként, Doresznál fel sem merült, hogy játék legyen az asztalon evés közben, Kristófnál meg sajnos muszáj, akkor automatikusan nyitogatja a száját, ha a kezét is lefoglaljuk valami autóval vagy egyéb ilyesmivel.

Már azt is elég világosan tudtunkra adja, ha inni kér. "Isz isz" a varázsszó, de persze a sz és a s közötti hangot kell elképzelni, ami miatt nem mindig kapcsolok elsőre, hogy mit akar. Ma is vissza kellett kérdeznem, hogy inni kérsz? Erre ő : ieie. Azaz igen, igen. Mássalhangzók képzésével nem fárasztja magát.

Mond még olyanokat, hogy ját (játék), valamint Doe (Doresz) - a szokásos apa és anya már elég régen van. Legutóbb azon kaptam rajta, hogy a szemközti ház erkélyére kizárt kutyával beszélget, de a konvenciókkal ellentétben nem vauvaut, hanem mindenféle egyebet mondott. Viszont valódi beszélgetés volt, mindkét fél szóhoz jutott felváltva.

Valamelyik nap pedig - ennek a beszélgetésnek a másnapján - séta közben először mutatott érdeklődést kutya iránt, konkrétan rámutatott hosszan, és szintén hadovált valamit, amit én úgy értelmeztem, hogy "az is pont ilyen volt, amelyikkel tegnap dumáltunk."

Kedvenc szórakozása az ablakon való kinézés, úgyhogy jó sokat kell kézben tartani, pedig már nem könnyű. Pontos adatot sajnos nem tudok mondani, mert az egyéves státuszra még mindig nem bírtunk eljutni, de szubjektív mérőműszerem szerint a súlya megfelelő.

Kedvenc játékszerei a babák és a főzős eszközök. Főzős eszköznek számít minden, ami kicsit is hasonlít egy tálkára és egy kanálra. Olyan is szokott lenni, hogy a játékétellel megetet minket. Még nyammog is hozzá, amikor nyújtja a szánkoz. A bábokat és babákat is eteti. (Ehhez képest Doresz vonatozik és kalapácsol - semmi nyoma a nemi sztereotípiáknak) Jól feltalálja magát más gyerkek között is, pl. az IKEA játszóban gyakoroltunk valamelyik nap. Van egy előnye az egykori egyéves Doreszhez képest: Kristófot nem olyan könnyű ledönteni a lábáról, úgyhogy nagyobb gyerekekkel is megvívja a harcokat.

Az alvás még mindig az a téma, amiről ne is beszéljünk. Tegnap, amikor hn 2-kor már negyedszerre keltem fel hozzá (11-kor felüdtem le), akkor elég ideges voltam. Nem mintha ez különleges eset lenne, csak épp már fogynak az erőtartalékaim. Megbeszélte a családi kupaktanács, hogy mától fogva az éjszakai szoptatásokat elfelejtjük, és bízunk benne, hogy ő is három nap alatt le fog szokni róla, hogy minimum hatszor ébredjen, mint annakidején a nővére. Talán emiatt a nyugtalan alvás miatt van az is, hogy nappal még kétszer alszik, sőt, egyszer kora este is időnként. Persze ez a két alvás nagyon kényelmes nappal, de éjszaka megvan az ára, és azt hiszem, ideje, hogy némi információt adjunk át neki a bioritmus témájában.

Még ide kívánkozik, bár csak a 13 hónapos listába, hogy nemrég először használta a ceruzát rendeltetésszerűen. Szerintem az ovis hittanon leste el, ahol egyébként aktív tag: a másik két "kistesóval" együtt csinálják a show-t.

Foga is van, jó sok és rendesen fáj is, amikor megharap valakit, megszámolni nem engedi, de az biztos, hogy 3 új rágófoga van a múltkoriakhoz képest.

Képüzi Kabára

Élni tudni kell. Kaja, lufi, nő.

Harmincéves keresztapa ajándéka egyéves keresztfiának

e-gy

kedves szeretett egyetlen keresztgyermekem

nem felejtettem el eme nemes cselekedetet

egybe belehemperegsz esetleg beleesel
nem sejthetem

egyszer egy esztendeje meglepett ember lettem
elengedted eme szeretett egyedet
nem engedhetted meg ne legyen eredeted

szemed keresett
lelked nevetett
de nem feledem
eszedet cseledet

nevedet kedvelem
mert szeretet-lelet

egy lehetsz
eme rengeteg
gyermekseregben

de nekem te leszel
egyetlen
eme megnevezett
nem-kedden

szeretettel

egy kedvenced

…nem felejthetem el egy esztendeje kedden
egy net-percben ez lettem… ez… egy e-s mester

Mr. David egy napja, amely történetesen szüli - 4. rész

Mr. David egy napja, amely történetesen szüli - 3. rész

Mr. David egy napja, amely történetesen szüli - 2. rész

Mr. David egy napja, amely történetesen szüli - 1. rész

Első szerepjáték

Tegnap Kristóf vett egy kis műanyag babaedényt meg egy kanalat, és spontán elkezdte megetetni az egyik bábot, majd etetés után megölelte. Kicsit koraérett a gyerek, ennek két év körül ön el az ideje, de Doresz se csinálta másfél éves kora előtt, pedig ő is korán kezdte.

Fiú

Azt hiszem, jobb ha hozzászokom a gondolathoz, hogy egy fiú mégiscsak fiú. Talán múlt héten volt, hogy észrevettem, mennyire be van gyulladva az egyik körme. Nem emlékeztem semmire, ami okozhatta, figyeltem, szép lassan visszahúzódott a duzzanat meg a pirosság, megnyugodtam. Aztán kezdett a köröm töredezett lenni, akkor már sejtettem, hogy nem ússza meg szegény gyerek olyan könnyen, ma pedig elkezdett leválni a köröm. Utólag visszagondolva, valóban volt egy másfél-két hete egy fióknyitogató periódusa, amikor párszor rá is csukta magára a fiókot, nyilván ez az oka. Gondolom, már nem fáj neki, közvetlen a becsípődéskor lehetett rosszabb, de azért nagyon sajnálom szegényt. Doresz se volt tündérgyerek, kipróbált minden baromságot, de ezt a körömleesést még eddig megúsztuk. Velem se volt még ilyen, úgyhogy fogalmam sincs, mit érezhet Kristóf. Tudja esetleg valaki, hogy mire kell ilyenkor figyelni? Ragasszam be vagy hagyjam így? Mennyi idő, amíg visszanő a köröm? Fáj ez neki? Ha leesik, fertőződhet még vagy ez a veszély már elmúlt? Bevallom, nem is akarok gondolni arra, mennyi mindenféle baleset áll még előttünk, ha egyéves kora előtt már sikerült egy körömleesést összehoznia.

Rájöttem

A fiúk azért szeretnek focizni, mert lusták lehajolni a labdáért.

Kisded játékai

Amint meglátta a fényképezőgépet, elmenekült a tett színhelyéről.

Fizikai kísérletek

Úgy látszik, Kristóf megtanulta, hogy ha valami leesik, zajt okoz. Mert az ugye teljesen normális, hogy ha az ember ül az etetőszékben, és már nem kéri az ételt, akkor csak simán ledobja a földre. Hasonlóan ha nem kéri a vizet, akkor az itatót egy kecses mozdulattal kis ívben elengedi.
Úgy tűnik, ez szerinte nagyon jó vicc, és valahogy mintha hozzá is tartozna az étkezés befejezéséhez az itató koppanása a földön.
Legutóbb sikerült elkapnom röptében. Közben néztem az arcát is, és a következőket figyeltem meg:
Amikor elengedte a poharat, két másodperc múlva szemét becsukta, fejét behúzta a vállai köz, vállak fel, tehát pont úgy viselkedett, mint aki vár a koppanásra és az azzal járó ijedelemre. Aztán amikor a kopp elmaradt, újra normál tartásba hozta magát és tágra nyílt szemmel csodálkozott. Majd lenézett oldalt arra, ahova ledobta a poharát.
Ezt aztán megismételtük párszor, mindig ugyanez volt a forgatókönyv. Nem tudom, ő hogy volt vele, de én rettentő élveztem. Okosodik szerintem. Hacsak nem kaszáltam bele most a világképébe, és nem kezd el kételkedni a gravitáció törvényében az elmaradt koppok miatt.

Ma 11 hónapos

A tízhónapos bejegyzés elmaradt, így most nagy az ugrás. Kristóf már jár és a maga módján beszél. Az "anya" már teljesen egyértelmű, csak nekem mondja, nekem viszont gyakran. És amúgy is, nagyon sokat dumál, mérgesen veszekedik, ha úgy adódik, Doresszal diskurál, ha épp olyanjuk van.
Reggelente simán nyerek 15-20 percet, ha Kristóf első hangjaira Doreszt beküldöm, mert aranyosan eljátszanak. Olyan is előfordult már, hogy végül mindketten visszaaludtak még egy kicsit.
Napközben is egyre több időt töltenek együtt, tegnap például azt vettük észre, hogy zárt ajtók mögött szépen, csendben elvannak már nagyon sok ideje. Dani belesett a kulcslyukon, minden rendben volt, ketten külön, mégis egymás társaságától megnyugodva játszottak.
Kristóf egyébként már tényleg nagyon ügyesen mozog, megy, ahova csak akar, sőt, például az Ikeás hintalóra is szépen próbál felmászni, ahogy Doresztől látta.
Enni továbbra is szeret, különösen a rágható, kézbevehető dolgokat, amelyeknek a neve kenyér. Óvatlan pillanatban karácsony körül mézeskalácshoz is hozzájutott, azt is eléggé csípte.



Nemrég először volt látogatóban keresztszülei új otthonában, ott is példásan viselkedett.

játszós

Akár igazi a kenyér, akár műanyag, Kristóf le nem tenné.

még mindig nevet

Nevet

Karácsonyfa imádása

Nem volt szükség nagy szemfülességre, hogy elkapjuk a pillanatot: Kristóf amikor csak meglátta a karácsonyfát, ezt a testhelyzetet vette fel. Szerintem le volt nyűgözve. Vagy meg akarta fogni a díszeket.

első lépések az új évbe

Szó szerint értendő, azaz Kristóf megtette első igazi lépéseit. Igaz, már pár napja írtam, hogy ha akar, megy pár lépést, de azért akkor még kettőnél, háromnál több nem sikerült, és rendre bukással végződött mindegyik. Most meg úgy van, hogy meglát valaki a szoba másik felén, és elindul, tesz 6-8 lépést, van olyan is, hogy közben megáll, kezét széttárja, egyensúlyoz, aztán továbbmegy, és nem esik el. Látszólag tetszik neki a dolog, mert gyakran ismétli, próbálgatja.
Így akkor pár napig ismét van rá jó magyarázatunk, miért ébred gyakran éjszaka: a fejlődési ugrások ezzel járnak, és mi örülünk, ha fejlődik a gyerek, még az éjszakázásokat se bánjuk. Tényleg.

És már idegen nyelven is

Kristóf felfedezte, hogy a virágföld ehető.

- Kristóf, nem! Menj el onnan.
Kicsit hátramászik, majd rámnéz, újra megközelíti a tiltott objektumot, és ezt mondja:
- Again, again!