Kristóf beszélni próbál. Szavakat és mondatokat mond - habár nem értjük, azért lehet hallani a hangsúlyból és a hanglejtésből. Gesztikulál is hozzá, mégpedig finoman, igényesen. Nem tudom, hogy a titá azt jelenti-e, hogy cica vagy hogy tiktak - mindkétféle szituációban szokta mondani, úgyhogy az se kizárt, hogy mindkettőt -, de az biztos, hogy amikor valami tetszik neki, akkor azt mondja "ez zsír!". Amikor meg nem tetszik, akkor azt, hogy "ez nem zsír!". Így a világ nagyjából két részre osztható, illetve háromra: zsír, nem zsír, zsiráf. Elsőre nem is rossz.
Na jó, olyan hagyományosakat is tud már, hogy "anya, adjál" meg "add ide", meg "éneszemmeg". Kicsit egysíkú tematika, ha belegondolok.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
mamunga! ;)
ha visszaemlékezem, unokahúgom egy kifejezésén hány napot gondolkodtam, hát szédületes! és épp most megy a "rúzsasándor".
A mondókája a kétéves kicsinek így hangzott, úgy a köldököm tájékáról: himbecsuf! ha valaki nem tudja, mi ez, az, hm - hát az nem nézte akkor a filmet, s nem nézi most az ismétlést... viszont ezekből meg lehet saccolni, hány éves a beírólány...
Megjegyzés küldése