Úgy látszik, Kristóf megtanulta, hogy ha valami leesik, zajt okoz. Mert az ugye teljesen normális, hogy ha az ember ül az etetőszékben, és már nem kéri az ételt, akkor csak simán ledobja a földre. Hasonlóan ha nem kéri a vizet, akkor az itatót egy kecses mozdulattal kis ívben elengedi.
Úgy tűnik, ez szerinte nagyon jó vicc, és valahogy mintha hozzá is tartozna az étkezés befejezéséhez az itató koppanása a földön.
Legutóbb sikerült elkapnom röptében. Közben néztem az arcát is, és a következőket figyeltem meg:
Amikor elengedte a poharat, két másodperc múlva szemét becsukta, fejét behúzta a vállai köz, vállak fel, tehát pont úgy viselkedett, mint aki vár a koppanásra és az azzal járó ijedelemre. Aztán amikor a kopp elmaradt, újra normál tartásba hozta magát és tágra nyílt szemmel csodálkozott. Majd lenézett oldalt arra, ahova ledobta a poharát.
Ezt aztán megismételtük párszor, mindig ugyanez volt a forgatókönyv. Nem tudom, ő hogy volt vele, de én rettentő élveztem. Okosodik szerintem. Hacsak nem kaszáltam bele most a világképébe, és nem kezd el kételkedni a gravitáció törvényében az elmaradt koppok miatt.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
1 megjegyzés:
Jajj, ez annyira édes, Dani is pont így csinálta, előre becsukta a szemét várva a koppanást :-))) Én is csomót röhögtem rajta :-))
Megjegyzés küldése