Ez zsír!

Kristóf beszélni próbál. Szavakat és mondatokat mond - habár nem értjük, azért lehet hallani a hangsúlyból és a hanglejtésből. Gesztikulál is hozzá, mégpedig finoman, igényesen. Nem tudom, hogy a titá azt jelenti-e, hogy cica vagy hogy tiktak - mindkétféle szituációban szokta mondani, úgyhogy az se kizárt, hogy mindkettőt -, de az biztos, hogy amikor valami tetszik neki, akkor azt mondja "ez zsír!". Amikor meg nem tetszik, akkor azt, hogy "ez nem zsír!". Így a világ nagyjából két részre osztható, illetve háromra: zsír, nem zsír, zsiráf. Elsőre nem is rossz.

Na jó, olyan hagyományosakat is tud már, hogy "anya, adjál" meg "add ide", meg "éneszemmeg". Kicsit egysíkú tematika, ha belegondolok.

16 hónapos

Pontosan tudja, hogy mit akar, de a kifejezéssel még gondjai vannak. Ezért az életünk mostanában jóval több decibelen zajlik, mint szeretném. Ha rossz napja van, elképzelhető, hogy a sétát és az alvást leszámítva egy permanens üvöltés tölti ki az időt. Mert micsoda dolog, hogy ő mutatja, mit adjanak a kezébe, aztán mégse kapja meg. Pont azt. Csak egy mellette lévő dolgot. És egy másik mellette lévőt. Egy tele konyhapolc esetében sok a mellényúlási lehetőség.

Enne ő továbbra is, de nem mindegy mit. Az utóbbi időben a szokásos főzelékes menüt szabotálja, viszont ipari mennyiségű epret és meggyet fogyaszt. Az ujjaim-körmeim úgy néznek ki, mintha a húsiparban dolgoznék és puszta kézzel egész nap csirkék nyakát vágnám el. És ha kimagozok egy nagy adagot, majd kicsit magára hagyom, akkor ne csodálkozzak, hogy miután elfogytak az előkészített szemek, ráfanyalodik a még ki nem magozottra. Remélem, az csak szóbeszéd, hogy a lenyelt meggymag nagy mennyiségben vakbélgyulladást okoz. Egyébként 15 mag 10 perc alatt nagy mennyiségnek számít?

Hosszan elmatat a homokozóban vagy a kavicsos játszótéren, idelapátol, odaszitál. Eközben persze nemcsak nyakig, hanem talptól fejtetőig homok kerül mindenhova. Ami után hajat kell mosni. Igyekszem kivárni a pillanatot, amikor amúgy is ordít, így legalább nem tűnik fel, hogy a hajmosás miatt is. Mert már ő sem szereti ezt a tortúrát - hiába, tanul a nagytesótól.

Akivel egyébként remekül elvannak. Hol egyik, hol másik nyer a küzdelmekben. Testi erőért Kristófnak sem kell a szomszédba menni, simán lebirkózza Doreszt, ha arról van szó. Már hintázik a zöld hintalovon, mindenre fölmászik, és meg van sértődve, ha a játszótéren nem engedem fel olyan magasságba, ahova már nem tudnék utánanyúlni. Rendre megzavarja a játszóteres anyukákat, akik külleme alapján kisebbnek gondolják, és nem tudják hova tenni, hogy ilyen ügyesen mozog.

És valóban, hízásban mostanában nem jeleskedik annyira, épp 10 kiló, ami nem kevés, de a kezdeti hájtengerhez képest most már szimplán masszívan néz ki. És nem túl magas, bár hosszra nem mértük mostanában, csak a kortársakhoz viszonyítunk.

Kedvenc állata a kutya, főleg a szemben lévő erkélyen lakó. Vele rendszeresen kommunikál ugatva. Velünk is kommunikál persze, például amikor elmegy aludni, szertartásosan pápázik az egész családnak. És ugyan sok értelme nincs annak, amiket mond, de folyamatosan beszél, és változatosan intonál - már-már azt hihetnénk, hogy kell értelmet keresni benne.

Munkába állásomat nem sínylette meg: soha nem sír reggel, amikor elmegyek, ellenben amikor miskolci Nagyi délután hazaindul, azt alig akarja engedni. Gondolom, örül neki, hogy sikerült egy újabb feltétlen hívet szerezni magának, aki lesi a kívánságait és még háztartási kekszet is hoz. Ami egyébként a kedvenc desszertje, fene a gusztusát.

Kanalazni egyre szebben tud, igaz, változatlanul kerül mindenhova a pépből, de már a szájába is, ami eredmény.

Szívesen rajzol, főleg, ha filctollat szerez, és nem olyan kommersz alapot kell használnia, mint a papír. Ma például egész arcát és mindkét kezét (azt is, amiben a filctoll volt) tökéletesen hézag nélkül citromsárgára festette.

Érdekli a szobrászat is, bárhol sétálunk, kiszúrja az állatot akár csak egy eldugott részletben is ábrázoló szobrokat.

Nagyfiú

Vannak szemfogai, és ügyesen iszik igazi, felnőtteknek való pohárból. Hogy leönti-e magát közben, azt nem tudom, de mindegy is, a fognövés miatt így is, úgy is mindig tiszta nyál a ruhája.

Találós kérdés

Vajon mi történt a zuhanyozás-hajmosás negyed órája alatt a járókában, ha az eredetileg kulturált külsővel bíró gyerek előbb említett idő elteltével úgy nézett ki, mint aki épp most meszelt ki egy komplett falut? A megoldásért görgesse lefelé az oldalt :)
























A járókába korábban becsempészett fogkrémes tubust kinyitotta és a xilofon ütőjének nyelét módszeresen bedugta előbb a tubusba, aztán a szájába. Aztán mindenhova szétkente. Vicces, nem igaz?

Egyéves státuszvizsgálat 14 hósan

Azok kedvéért, akiket felvillanyoz a matematika: 9,60 kg és 12 db foga van. Felnézek az orvosra, hogy képes volt megszámolni. Kristóf mindent elkövetett, hogy ne sikerüljön neki.

Képek egy 14 hónapos mindennapjaiból

Először elvégeztetjük vele a piszkos munkát.



Aztán jutalomból lovagolhat egy kicsit.



A nap végén még pizsiben hódol kedvenc szenvedélyének, a székre mászásnak.

(Felhívom a figyelmet a kép előterében, a komódon látszó egy kimonó alakú noteszlapra nagy lila pöttyökkel. Ezt a családi divattervezőnk készítette - idén pöttyös a divat.)

kedvencek és egyéb apróságok étkezésről

Kristóf végre újra eszik. Egy elhúzódó hasmenés következtében kicsit lefogyott, és már nem is gondoltam, hogy valaha újra tömni fogja magába az ételt, annyira sokáig tartott a tányérban turkálós korszaka. Biztos az is közrejátszott, hogy mostanában már határozottan ő szeretne enni egyedül. Ha én kanalaznék, az az esetek többségében komoly ellenállást vált ki nála. De mert a kanállal szájba találás nem teljesen profin megy - értsd: odatalál ő, csak éppen addigra már megfordította a kanalat és minden lesett az ölébe vagy az etetőszékre -, a korábbi pürés ételekről teljesen leálltunk. Pedig az egy egyszerű módja a változatos és sok zöldséget tartalmazó étkezésnek. Maradtak a darabos ételek, azok közül is azok, amelyek elég szilárdak ahhoz, hogy kibírják az ujjakkal szétnyomkodásos játékot. Néha sikerül a becsapós módszert alkalmazni, azaz én etetem villával/kanállal, ő pedig egy kettes számú tányérból és kettes számú evőeszközzel kaparászik. De olyan is van, hogy kizárólag ő akarja csinálni. Hát, ilyenkor nem sok minden landol a szájában.
De mi az, ami mindig jöhet? Mazsola, joghurt és mint a napokban kiderült: húsvéti főtt sonka. Eszembe se jutott volna egyébként füstölt sonkát adni neki, de annyira határozottan azt és csak azt kérte, hogy végül kipróbáltam. Azóta két pofára tömi. Hasonlóan ízlett neki a kaliforniai paprika. Azt még ki kell találni, hogy annak a foltjait hogy lehet eltávolítani a ruhából. (Persze csak először követtem el azt a hibát, hogy előke nélkül adtam a kezébe.) De egyéb zöldségekkel is jó barátságban van. Hosszú hónapok óta nem csinltam spenótot, valahogy elfelejtődött, illetve csak quiche formájában ettünk. Most viszont, hogy a klasszikus spenótfőzelék és krumpli összeállítást kínáltam neki, kétemberes adagot fogyasztott belőle. (Az már csak külön jó, hogy Doresz is szereti újabban és ismét, úgyhogy ez egy viszonylag rizikómentes étel lesz.)

És az önálló evés egy újabb lépcsőfoka: villát beszúr az ételbe, étel persze nem szúródik föl - ha mégis, akkor leszedi -, majd villa precízen szájba visz, nagy harapás, lenyal, majd a másik kézzel a felszúrásra mégsem került ételdarab kézzel szájbatöm, végül diadalittasan nevet.
Ja igen, majd elfelejtettem: az almát is harapva eszi, mint a nagyok, és a kétfülű bögréből, ha nincs túlságosan tele, egyedül is egész jól iszik. Bár időnként ezután ruhacserére van szükség...

Azt azért el kell mondanom, ha indián lenne, valószínű azt a nevet kapná, hogy Csokipapírzörgésfelismerő Gyurmaevő. Úgyhogy jó lesz vigyázni.