Mégis fog beszélni a gyerek

Nincs könnyű dolgunk, ha Kristófot meg akarjuk érteni. Most már elég sok szót mond, na de hogy?

kakaít=takarít
inni= valódi vízzel akar felmosni
kakka=sapka
kikkó=Kristóf
dánt=bánt
tittá=piszkál (Ez utóbbi kettő természetesen Doreszre vonatkozik)
eettem=elestem
tiszile=pisilek
tataó=takaró

Vannak viszont dolgok, amiket teljesen tisztán és érthetően kimond. Például, hogy "azonnal légyszíves adjad". És tulajdonképpen ne is szóljunk, mert még udvarias is.

Így főz egy kétéves

Gyümölcsteát önt egy mélytányérba, majd beletesz két szív alakú pogácsát.

Stilisztikailag még fejlődhet

- Kérsz még, Kristóf?
- Mi?
- Nem mi, hanem tessék.
- Mi?
- Mondd azt, hogy tessék!
- Tessék.
- Rendben, szóval kérsz még?
- Mi?

B, mint bűnbak

Standard párbeszéd.

Előzmény: Röhögés lányhangon, visítás/sírás/üvöltés fiúhangon.

Rohan, szájában hüvelykujj.

- Anyaanyaanya!
- Mi történt?
- Doresz!
- Doresz?
- Doresz! (Bólogatás hevesen)
- Hol fáj?
- Doresz.

Mindenesti képek

Lassan, de biztosan megtanul beszélni

23 hónapos korára például már egy filozofikus kérdéssel is megörvendeztetett minket:

"Mi lesz most?"

Az elhangzás kontextusa: fel akarta venni a benti cipőjét, odahozta, leült, én felhívtam a figyelmét, hogy a fél pár cipő hiányzik, erre ő feltett az ominózus kérdést.

Társalgás

Egész nap szövegelő, ámde mindezt a maga nyelvén művelő Kristófunk lassan, de biztosan mégis betörik, és alkalmazkodni kezd hozzá, hogy a környezete magyarul kommunikál. Ilyen életfenntartáshoz szükséges szavak után, mint tejet kérek, tészta, husi, fincsi, végre egyéb témakörökre is fogékony. Tegnap debütált első igazi, nem étellel kapcsolatos mondatával: Mit csinálsz?

Ha pedig az ember válaszol, akkor már igazi társalgási szituációban érezheti magát, hiszen a gyermek ekkor a decemberi favorittal folytatja, miszerint: Miért?

Nem mondom, kicsit számonkérő a társalgás hangulata, de legalább már társalgás. Így, majdnem két évesen itt volt az ideje.

Vagány

Magasság nem akadály

Legfeljebb lassítja a dolgokhoz való hozzájutást. Még szerencse, hogy feltűnt a nagy csend. Azért mielőtt eloroztam volna, még megörökítettem a pillanatot.

Doresz fényképezte

A banda sztárja

Küldjük Tamnak, és ezennel teszteljük, hogy olvassa-e a blogot :D

Kukucskálós és sétálós

Bölcsis jel

Vajon ha a "nemzetiszínű zászló" jelet választotta volna tegnap, akkor ma kimondja, hogy "emzetiszínű ászló"? Mert azt tényleg mondja, hogy "abda".

Újdonsült bölcsis

Már második napja ismerkedik Kristóf a bölcsivel - és mondhatom, tetszik neki.

A gondozónők közül az egyiket Dórinak hívják - teljesen meg volt hatva, hogy Kristóf állandóan azt hajtogatta, hogy "Dóli, Dóli". Persze kiábrándítottam - Kristóf az utóbbi időben Doreszt nevezi Dólinak. Gondolom, csak eszébe juthatott a nővére. (Egyébként mostanában egyre több jelét adja, hogy hiányzik neki Doresz, ha épp nincs otthon, vagy reggel, amikor még alszik. Nem egyszer fel is ébreszti, amikor megelégelte a testvértelen állapotot.)

A bölcsi egyébként kinti játékokkal nagyon jól fel van szerelve: rengeteg labda, minden gyereknek jut kismotor, remek mászóka, kerti ház, homokozó, minilibikókák, fűnyírók, ugrálós labdák. Kristóf is elég hamar rákapott a labdázásra, beállt bandázni is, a végén meg csajozott is egyet, helyesebben kettőt. Mondjuk egyelőre nem volt nagy sikere, ezek a lányok nem annyira szeretik, ha ki akarja valaki szúrni a szemüket és kitépni a hajcsatot a hajukból. Nem is értem.

Kristóf nem egy határozott alkat, első napon nem sikerült jelet választani magának. Hezitált a szív, a labda és a perec között. Végül a második napon a labda mellett kötött ki, aminek szívből örülök.

Holnap azt is kipróbáljuk, hogy tűri, amikor rövid időre egyedül hagyom az oroszlán barlangjában.

Játékok

Gyerekkínzás - avagy a budakeszi vadasparkban jártunk

Azt hittük, hogy remek élményt fogunk biztosítani a gyermekeknek, amikor reggel eldöntöttük, hogy ma - Anna és Peti nyomán - a Budakeszi Vadasparkba megyünk kirándulni, ezzel szemben akaratunkon kívül gyerekkínzást követtünk el. Minden a muflonnál kezdődött. Békésen nézegettük, békésen nézegetett, amikor egyszer hirtelen közölnivalója támadt - mármint a muflonnak - közvetlenül a kerítés mellett, miközben Kristófra szegezte spirálos szarvakkal szegélyezett tekintetét. Azt mondta meeeeeeeeeúúúúúúúúú. Kristóf erre azt mondta: oáááááááááááááá. Hosszú percekig üvöltött, szemében jeges rémület, amihez hasonlót nyilván az ősgyerek érezhetett, amikor ráüvöltött az ősoroszlán.

A szemben lévő ketrecben amerikai bölények legelésztek békésen. Kristófra már csak a megpillantásuk is sokkolóan hatott, újabb tízperces bőgés. Az sem segített, amikor a kerítéshez közelebb lépve próbáltam megmutatni neki, hogy van ám a bölénynek is gyereke - végtére is a gyerekbölény is nagyjából háromszor akkora volt, mint ő.

Természetesen az őzikesimogatóba is bemerészkedtünk, még ha térdig kellett is gázolni a kis ürülékgolyócskákban. Mondanom sem kell, hogy Kristóf ezt is végigrettegte. Itt sajnos még a babakocsiban sem lehetett biztonságban, mivel a narancsásrga szín eléggé bevadította az egyik legfélelmetesebb külsejű (éppen vedlő) állatot. Amikor a legkisebb őzgida barátságosan közelíteni próbált Kristófhoz, úgy döntöttünk, hogy jobb, ha elhagyjuk az állatsimogatót.

Külön megtiszteltetésnek vettük, hogy a legnagyobb aganccsal rendelkező szarvas hajlandó volt figyelmet szentelni az általunk bedobott fűgombóckáknak (hivatalos zooeledel). Nem így Kristóf, aki azonnal sírógörcsöt kapott, ahogy meglátta közeledni az agancsokat a kerítés felé. A zergéknél ugyanez volt a helyzet. Az egyedüli állat, amitől nem félt állatkerti körútunk első felében, a kilátó alatt magát békésen tisztogató cica volt. Azt akár órákig is elnézegette volna, ha nem unjuk meg előbb.

Aztán persze a gólya és vadkacsa is megnyerte tetszését, még kövekkel is megpróbálta megdobálni szegény állatokat, mire inkább elhagytuk a körletet. A farkas is szimpi volt neki, gondolom, azt hitte, kutya, egyéb indokot nem tudok elképzelni, hogy az ártalmatlan növényevőktől halálra rémült, az igazán veszélyes ragadozót meg havernak tekintette.

Persze a horror csúcsa a háziállat-simogató volt, azon belül is a szürkemarha, de annak megpillantása után már a mangalica és a fehér szamár is - pláne, miután valamelyik hangot is adott ki - hosszú percekig tartó ordítást váltottak ki.

Azt hiszem, Kristóf még nem állatkertérett.

Nyaralós képek

Eetoppa

Azaz "eldobtam". Az első szava, ami nem közvetlenül az életfenntartással és a közvetlen családi viszonyokkal kapcsolatos. Kontextusban helyesen használja, és világosan felismerhető, még ha leírva furán is néz ki.

Elorozta az egyik sapkámat

majd a sors különös szeszélye folytán belázasodott. Mellesleg ma 17 hónapos.

Játszóteres képek

melyeken lelepleződünk, hogy elhanyagoltuk az úrfi manikűrjét, de azért kárpótlásul kis szójátékkal is szórakoztatjuk az angolul tudókat.